Idézetek a hatalomról
Az önelégültség vezeti azon dolgok listáját, amiktől egy vezetőnek félnie kell.
El tudod te képzelni, milyen személyiség kell ahhoz, hogy valaki harcba szálljon az elnöki címért? Abnormális. Lehet, hogy normális emberként kezdi a pályafutását, de mire elér a csúcsra, annyiszor eladja a lelkét, és annyi embernek kitapossa a belét, hogy a végére már egyáltalán nem olyan földi halandó, mint te vagy én, s még csak nem is hasonlít hozzánk.
Akinek van valamennyi hatalma, az elvárhat bizonyos szolgáltatásokat azoktól, akiknek nála kevesebb hatalmuk van, és ezért cserébe - természetesen merően önző indokból, a saját hatalma megtartása érdekében - ő is bizonyos szolgáltatásokat biztosít a hűbéreseinek.
Csak a hülye hiszi azt, hogy létezik valami felsőbb igazság. Egyetlen igazság van, és az a győztesek igazsága.
Ha valakinek a kezébe adunk egy kis hatalmat, akkor azzal garantáltan élni is fog, főleg, amikor már rákapott az ízére. Ha egy kicsit vissza is él vele, hát annál jobb, mivel így egyre inkább ragaszkodni fog a pozíciójához, nem akar a kiszolgáltatottak szintjére visszasüllyedni, és ezáltal ő maga is irányíthatóbbá, sőt kifejezetten zsarolhatóvá válik.
Sajátságos, hogy a huszonegyedik század elején sem a korruptak kerülnek tömlöcbe, hanem azok, akik tiltakoznak az uram-bátyám alapon szétlopott pénzeket szerző, adó vagy kapó bűnözők tevékenysége ellen.
A kormányzás, a politikusi pálya, az elfogadottság önmegtartóztatást, "áldozatot" is kíván!
A kiváló kommunikációs készség kifejlesztése feltétlenül szükséges az eredményes vezetéshez. A vezetőnek képesnek kell lennie rá, hogy továbbadja a sürgősség és a lelkesedés érzetét másoknak. Ha egy vezető nem képes világosan átadni egy üzenetet és cselekvésre ösztönözni másokat, akkor még az sem számít, hogy van üzenete.
A vezetés képesség és akarat, hogy férfiakat és nőket sorakoztass fel egy közös cél érdekében, és jellem, amely önbizalmat önt beléjük.
Aki nem tud zongorázni, rendszerint nem zongorázik. Milyen jó lenne, ha így volna ez a politikában is.
A jó harcos érvekkel, dumával igyekszik elérni, hogy mások se hágják át a szabályokat.
Egy vezetőnek tisztában kell lennie vele, mi az igazság és mi az őszinteség, és tudnia kell a kettő közti különbséget.
A vezetésben nem az a fontos, hogy az embernek igaza van-e vagy nem, hanem hogy biztos legyen a dolgában. Persze az sem árt, ha igaza is van.
Szerintem az a jó vezető, aki az összképet látva, nagyon határozottan irányít, de közben hagyja működni a tehetséges és pozitív kisugárzású művészembereket.
Akinek kétszázmillió ember a szolgája, annak az fáj, hogy akárcsak egy is maradt, aki nem akar szolga lenni.