Idézetek a hatalomról
Nem számít, mennyi elismerést és támogatást kap egy hatalmon lévő diktátor a külföldi államok vezetőitől, a történet mindig ugyanúgy végződik: az ilyen ember a saját népe előtt megszégyenül.
A jó vezető lehet elnéző a hibákkal szemben, de nem tolerálhatja a becstelenséget.
Minden nagyvállalati vezető átéli azt a keserű tapasztalatot, hogy sok barátot veszít az úton fölfelé. A csúcs magányos hely.
A hatalom legnagyobb részét önként adjuk az autoriter vezetésnek. Az egyének előre kitalálják az elnyomó kormányzat szándékait, majd kérdezés nélkül, önként felajánlkoznak ennek végrehajtására. A polgár, aki így viselkedik, maga tanítja meg a hatalomnak, hogy az mit engedhet meg magának.
Ahol véget érnek az évenkénti szavazások, kezdetét veszi a zsarnokság.
Akkor adod át magad a zsarnoki hatalomnak, amikor már nem különbözteted meg azt, amit hallani szeretnél, attól, ami a valóság.
A hatalom azt akarja, hogy tespedj a fotelben, és az indulataid elpárologjanak a képernyő előtt. Lépj ki a négy fal közül!
A tiltakozást meg lehet szervezni a közösségi médián keresztül, de ami nem az utcán köt ki, az valójában nem létezik. Ha a zsarnokok nem érzik, hogy tetteiknek a háromdimenziós világban következményeik vannak, semmi nem fog változni.
Minél magasabb polcra helyezik az embert, annál jobban szem előtt van.
A hatalomnak korlátoznia kell önmagát. A hatalom ugyanis arra csábít, hogy visszaéljenek vele.
Az ideális király hasonlatos a karmesterhez. A jó uralkodónak nem lehet kisebb becsvágya, minthogy megértse mindnyájunk lelkét, és minden szívdobbanás egy-egy hangjegy legyen abban a szimfóniában, melyet vezet - és hogy jogara ne legyen egyéb, mint egy taktusvezető karmesteri pálca!
Az uralkodás első szabálya: mindenért te vagy a felelős.
Aki alá talapzatot emelsz, annak mindig igaza van.
Az állam (...) azért rossz gazda, mert az állami tulajdonú vállalatoknak, pénzintézeteknek, egyebeknek nem a gazdálkodás a dolga, hanem a központi gazdaságpolitika végrehajtása. Nyereségükkel nem azt teszik, amit akarnak - jórészt befizetik az államkasszába -, ám veszteségüket is az állam tünteti el. Forrásaikat - vagyis azt a pénzt, amiből élnek, felújítanak, bért fizetnek, miegymás - ugyancsak az államtól kapják. Béralapjuk, felszerelésük, ingatlanjaik az állami tulajdon része. Ebből következik, hogy céljuk nem a minél kisebb ráfordítással elért optimális nyereség, hanem igazodás a központi irányvonalhoz. Ilyen értelemben az állami intézmény puszta eszköz az állam kezében. És akkor még semmiféle korrupcióról, nepotizmusról nem beszéltem.
Sosem helyeznék olyan embert vezető posztra, akinek ajánlásokra van szüksége.
Facebook
Pinterest