Idézetek filmekből
A legtöbb embert ugráló kutyák és visongó kölykök várják. A párjuk a napjukról kérdezi őket és éjszaka alszanak. A csillagok előgördülnek nappali rejtekhelyeikről. És az egyik fény, ami kicsit ragyogóbb a többinél, a felettük elhúzó gépem lámpája.
Kérem, figyeljenek. Új hátizsákjuk van (...). Emberekkel pakolják meg. Kezdjék a távoli ismerősökkel, barátok barátaival és a munkatársaikkal. Aztán jöjjenek azok, akikre féltett titkokat bíznak: rokonok, nagynénik, nagybácsik, aztán a testvéreik, a szüleik, végül a férjük, feleségük, barátnők vagy barátaik. Tegyék a zsákba őket. (...) Érezzék a súlyát. Nincs mese, az emberi kapcsolataik az életük legnehezebb összetevői. Érzik, hogy a pánt már vágja a vállukat? A rengeteg vitás helyzet, veszekedés, titok és kompromisszum. Nem kell a súlyukat cipelniük. Miért nem teszik le a zsákot? Némely állatok egymást cipelik, szimbiózisban élnek egy életen át egymásra utalva. Elátkozott szeretők, monogám hattyúk... csakhogy mi egész mások vagyunk. Ha lassan mozgunk, gyorsan halunk meg, mivel mi nem vagyunk hattyúk. Cápák vagyunk.
A viselkedés a lényeg, nem a vallás.
Nem vagy tisztában a halál erejével, míg meg nem tapasztaltad.
A jót keresni valakiben sosem elvesztegetett idő.
Egy (...) alapvetően igazságtalan társadalomban kár szörnyülködni, hogy annyi a bűnöző. Inkább azon csodálkozhatnánk, hogy még mindig olyan sokan becsületesek.
A világban olyan sok hely van, idő viszont kevés, mert leheletvékonyan terül szét a sok hely között, mint vaj a kenyéren.
Nem azért rossz a világ, mert rossznak kell lennie, hanem mert egyes emberek telhetetlenek, és nem tudják, hogy mennyi az elég.
- Szükségem van a segítségére! Minden segítségre szükségem van! Vagy valami útmutatásra! Félek. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne! De az igazság az, hogy nincsen ilyen útmutató. Az az igazság, hogy nekünk magunknak kell megtalálni az utat. És hogy nem segít senki. Hogy egyedül vagyunk. Mint a fűszál, olyan egyedül.
A szakadékot nem lehet átugrani. Az élet komoly kérdéseire nincs egyszerű orvosság.
A szülők gyakran jobban megszenvedik, hogy a gyerekük magányos, mint maga a gyerek.
Egy kultúrában, ahol a második a legelső vesztes, az igazi hősök azok, akik minden áron nyernek.
Nagyobbak, erősebbek, gyorsabbak
Néhány embert örökké gyászolunk.
Ó, gyűlölet! Az egyetlen, ami kitart.
Ebben a világban mindenkinek kell egy foglalkozás. Egyszer kimondták a szabályt, hogy mindenkinek csinálnia kell valamit, és lennie kell valakinek. Fogorvosnak, sárkányrepülőnek, zsarunak, takarítónak vagy prédikátornak. Néha belefáradok végiggondolni, hogy mit nem akarok csinálni, és hogy mi nem akarok lenni, hová nem akarok elmenni.
Tudom, milyen az, úgy szeretni valakit, hogy legszívesebben lenyúznád és magadra vennéd, hogy örökké veled lehessen, mint egy második bőr. De tudod, rájöttem, hogy sokan még nem készek az ilyen intim kapcsolatra.
Ebben a sötét világban, ahol most élek, csúnya, meglepő dolgok, és néha apró csodák is zuhognak rám. Semmit sem vehetek biztosra.
Nem gondolhatod azt, hogy a világ csak abból áll, amit öt érzékkel felfogunk.
A születés nem más, mint a halál kezdete.
A hallgatás válaszokat keres.
Az a rendeltetésünk, hogy haladjunk, amíg a Jóisten mindnyájunk köré krétavonalat húz.
A megfontolások az élet jelzőtáblái: jelzik a veszélyeket, rossz útszakaszokat, kátyúkat, melyeket el kell kerülni.
Sose higgy semmiben csak azért, mert hinni akarsz benne!
Amíg egy farkas is életben van, a birkák nincsenek biztonságban.
Az alkalmatlanságot nem szabad vak hűséggel jutalmazni.
Facebook
Pinterest