Idézetek filmekből
A világon semmi sem helyettesítheti a jó öreg kitartást, a tehetség sem. Nincs gyakoribb a tehetséges, ámde sikertelen embernél. A zsenialitás sem. Az el nem ismert zsenialitás közhelynek számít. A műveltség sem, hiszen a világ tele van művelt bolondokkal. Egyedül csak a kitartás és az elszántság bír erővel.
Egy alkalom véletlen. Kettő már a sors keze.
Milyen ez az egész gyerek dolog? (...) A legjobb szó, amivel jellemezhetem, az a szörnyű. Szörnyű, szörnyű, szörnyű. Aztán történik valami fantasztikus. Aztán szörnyű, szörnyű, szörnyű. Aztán megint történik valami fantasztikus, és ez így megy egész nap, minden nap. És az egyik percben fuldoklom, mintha sóvárognék a régi életem után, de aztán történik valami apróság, ami varázslatos. Olyan elemi ereje van, hogy az egész fáradozás értelmet nyer. Ez a legjobb dolog a világon.
Egyikünk sem ugyanaz, mint aki egy perccel korábban volt, és nem is kell megpróbálni ugyanannak lenni, mert az csak fájdalommal jár.
A megbocsátás kiszabadítja a rabot. De azt nem veszed észre, hogy te vagy az a rab.
Ha hiszel benne, igaz is számodra.
Nem hiszek az istenek létezésében. Az ember önnön sorsának ura, nem az istenek - őket az ember teremtette, hogy olyan válaszokkal szolgáljanak, amiket félünk megadni.
A gyerekkor mindig a szülőktől függ.
Sosem vagy túl öreg az őrültséghez.
Néha azok az emlékek maradnak meg legjobban, amit inkább elfelejtenél.
Az élet csak arra jó, hogy elterelje a figyelmünket a halálról.
A dallam olyan, mint az első benyomás (...). Aztán jobban megismerjük egymást, ez a szöveg. Kiderülnek a lelki mélységek. Egy szám attól jó, ha a kettő együtt működik.
Megvetem a hazugságot, de ha a szükség úgy hozza, mívelem.
Jöttünk, láttunk, visszamennénk
Légy szép, rút, okos, ostoba, a halál nem válogat, koma!
Jöttünk, láttunk, visszamennénk
Én nem játszhattam sosem a profi ligában. Bár megkaptam volna lehetőséget csak egyszer. Szembe nézni egy profi dobóval, szemezni vele, aztán amikor nekiveselkedik, kacsintani, hadd higgye, hogy tudsz valamit, amit ő nem. Ezt kívánom. Felnézni az égre, mely olyan kék, hogy már fáj ránézni is. Érezni a bizsergést, amikor hozzáérsz a labdához. Futni a base-ek közt, duplából triplázni, majd arccal bezuhanni a harmadikra, megölelni a zsákot. Ezt kívánom. Vajon van-e elég varázslat a holdfényben, hogy ez beteljesüljön?