Idézetek filmekből
Nem érdemes felmászni a létrán, ha a rossz falhoz tette.
Minden okkal történik. A feladatunk az életben, hogy megtaláljuk ezt az okot. Néha szörnyűségek történnek. Tudod, ilyenkor úgy gondolod, hogy "Mégis mi jó sülhet ki ebből?" Néha olyan dolgok történnek, amiket nehéz elhinni, és képtelen vagy elfogadni az igazságot. Néha pedig meg is próbálod változtatni azt. De akármilyen rossznak néz ki a jelenlegi helyzet, van jó oldala is.
A barátság az, ha nem érdekel, hogy a barátod lehányja a kocsidat, amikor a kemóról hozod haza. A barátság az, amikor elhiszed, hogy a barátod elkészíti a filmjét. Amikor fogod a barátod kezét, mikor elveszti az éttermét, mert tudod, hogy majd nyitni fog egy újabbat. Amikor rá mered bízni valakire a tárcádat, a kulcsaid, a feleséged, és a gyerekeid. Amikor tudtok nehéz dolgokról beszélgetni, és képesek vagytok meghallgatni egymást. Millió apróságból áll.
Ha ki akar mászni a gödörből, akkor nem ártana letenni az ásót.
A boldogság kulcsa, hogy magunkba temetjük a valódi érzéseinket, és szürke kompromisszumokat kötünk.
Nehéz vezetőnek lenni, ha nincs kit vezetni.
Vajon azért szeretlek, mert szép vagy, vagy azért vagy szép, mert szeretlek? Csak képzeletem édes szüleménye lennél, vagy tényleg olyan gyönyörű vagy, mint amilyennek látszol?
Mindig arról álmodtam, hogy egyszer összefutok egy kedves, csinos lánnyal, akinek majd lenyűgöz a látványa, miközben abban reménykedek, hogy neki viszont nem fordul fel a gyomra az én látványomtól, aztán a végén nekiszegezem a kérdést... és családot alapítunk, aztán boldogan élünk. A szüleimnél működött. Mondjuk leszámítva azt, hogy elváltak, meg ilyenek.
Életünk minden találkozása egy kémiai reakció. Az emberek megváltoztatnak minket, és mi megváltoztatjuk őket. A változásunk miatt aztán másokkal is más reakcióink lesznek, és nem nagyon lehet tudni, hova is vezet ez az egész.
Az aggodalom egy dolog, sohasem ad semmit, folyton csak elvesz.
A balszerencse eléggé önkényes (...). Egyesek látszólag csak úgy siklanak, míg mások vonzzák a katasztrófákat.
Vékony a határvonal szeretet és gyűlölet között, az érem két oldala, mondhatni.
Ha meg tudjuk ölni az ellenségünket, de nem tudjuk leállítani őket, akkor mitől vagyunk jobbak?
Ha megszelídíted a szelet, nem felejted el. És ő sem fog elfelejteni téged. Eggyé váltok.
Ha valami szörnyűség történik, az (...) nyomot hagy. Egy sebet, ami olyan, mint a kapocs a két idősík között. Hasonló a visszhanghoz, amely folyton önmagát ismételgeti, remélve, hogy meghallják, vagy egy csípés, egy rovarcsípés helyéhez, amit önkéntelenül megsimogatunk. Vannak emberek, akik közel állnak a halálhoz, és okkal.