Idézetek filmekből
Minden veszteség ezen a világon a saját erőnk hiányosságából ered. Ha valakit átkozni akarsz, átkozd a saját gyengeséged.
Nem számítottam arra, hogy még felnőttként is keresnem kell a helyet, ahová tartozhatok. Azt hittem, az automatikusan jár, ha van állásod meg családod. De az ember egyedül van. Mindig.
Nincs szükség okra ahhoz, hogy élj. Az utat mindenkinek végig kell járnia.
Egy idő után észre sem veszed, hogy mennyire magányos vagy.
Ez egy bizonytalan világ. A mának kell élni.
Az élet tele van meglepetésekkel, hagyd, hogy meglepjen.
A szerelem híd két ember között.
Ha jól bánnak egy nővel, az szinte kivirágzik.
Olyanok vagyunk, mint a tej és a csoki, ahogy összeolvadtunk az élet masszájában.
Nincs nagyobb szégyen, mint ha a saját gyengeségünk győz le minket.
A sötétségnek a szemedben több árnyalata van. És én a szemed árnyalatából ki tudom olvasni a lelkedet.
Ki fog virulni benned újra a tavasz. Mert még a legsötétebb napjainkon is kapaszkodhatunk valamibe.
A szív csak egy marketingfogás a szerelmeseknek. Aprópénz a virág- és csokoládéárusoknak.
Csókolj meg! (...) Csak egyszer. Aztán elmegyek. Elmegyek és elfelejtelek. Csak egy sóhajt hagyok az ajkaidon, egy emléket. Kérlek... csak most az egyszer! Csókolj meg, hogy meghalhassak! Küldj engem utamra! Mérgezz meg utoljára...
Te teszel boldoggá és szomorúvá engem. Miféle költő veszett el benned?
A szépség áldás és átok egyszerre. Néha megnyit előtted egy ajtót, máskor meg utadba áll.