Idézetek filmekből
Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.
Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel, Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel, Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre, Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle. Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem, Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem. Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém, S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek egy cseppet sem, Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.
Ahhoz, hogy egy csók igazán jó legyen, jelentenie kell valamit. Azzal kell megtörténnie, akit nem tudsz kiverni a fejedből, hogy mikor az ajkaitok összeérnek, egész testeddel érezd. Olyan heves és mély kell legyen, hogy ne akarj többé levegőt venni. Nem szabad az első csókkal csalni, hidd el, nem érné meg, mert ha megtalálod az igazit, az első csók sokat jelent.
Tudom, hogy a világ másnak lát, nem annak, amik vagyunk.
Figyeld a tengert, és látni fogsz.
Akiről álmodom, nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem.
Álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk.
Ha élünk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk ösztöneinket, és harcolunk legbelsőbb vágyaink ellen, minden kiszámíthatatlanná válik. Hová vezet mindez? A változásoknak mikor lesz vége? Ez az átalakulás áldás? Vagy átok? Azok számára, kik rettegnek attól, mi rájuk vár, a legfontosabb kérdés: tudunk-e valaha változtatni azon, amik vagyunk?
Honnan ered vajon a késztetés, a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait? Amikor még a legegyszerűbb kérdésekre se tudjuk a választ. Miért vagyunk itt? Mi a lélek? Miért álmodunk? Okosabb lenne talán, ha nem kérdeznénk, nem kutatnánk, nem sóvárognánk, de az ember természete nem ilyen, sem a szíve. Nem ezért vagyunk itt. Ez hát a késztetés: a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait. De végül is mit számít mindez, ha az emberi szív csak a legapróbb pillanatok értelmét képes felfogni?
Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszban sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.
A szerelem olyan akár a szél: nem láthatod, de érzed.
Ne hazudj, ne lopj, ne csalj, ne igyál. Ám ha iszol, idd a kedvesed igaz szavait. Ám ha lopsz, lopj csókot, édeset. Ha hazudsz, hazudj kegyeset. Ám ha csalsz, csalj mosolyt az arcára, és nem fogsz csalódni.
Ha volt is bűn, mit elkövettem, már régen leróttam az árát. Nem kell több férfi, aki átver, nem kell több gyötrelem, sóhaj, ábránd!
Éjsötét a verem, mégis benne terem meg a boldogság.
Emlékszem, hogy egyik reggel hajnalban keltem, úgy éreztem, minden csupa lehetőség. Azt gondoltam, hát innen kezdődik a boldogság! Ez a kezdete! És persze mindig egyre több jön! Nem jöttem rá, hogy nem a kezdet volt. Maga volt a boldogság. Az volt A Pillanat. Épp akkor.
Facebook
Pinterest