Idézetek filmekből
- Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy én vagyok az egyetlen, aki itt nem öregszik, hanem egyre fiatalabb lesz? - Hát, akkor nagyon sajnálnálak azért, mert végig kéne nézned a szeretteid halálát.
Egy nap, amikor majd a szépséged elmúlik, és már semmid nem marad, kell, hogy legyenek melletted barátok és rokonok, akik azért szeretnek, amilyen vagy, és nem a külsődért.
A hajsza legborzasztóbb része az, amikor az áldozat észvesztve próbál menekülni, de már nincs hová.
Talán ezért van a múltnak ekkora hatalma felettünk: egy idő után csak arra emlékszünk, amit el akarunk felejteni.
A nagy erő nagy felelősséggel jár.
Amikor az ember félni kezd a haláltól, akkor tanulja meg szeretni az életet.
Két ember élete akkor fonódhat össze, ha kölcsönösen hisznek a másiknak.
Bob Marley hitte, hogy a gyűlölet és a rasszizmus gyógyítható. Szó szerint be kell oltani az embereket zenével és szeretettel. Egyszer egy béketüntetésen volt fellépése. Egy fegyveres csoport a saját házában támadt rá. Két nap múlva kiállt a színpadra, és énekelt. Valaki megkérdezte, miért? Azt felelte, hogy azok, akik rosszat tesznek a világban, nem vesznek ki szabadnapot. "Akkor én hogy tehetném?" Gyújts fényt a sötétben!
Életet adni lehet, hogy intenzív és misztikus meg minden, de maga a folyamat nem túl kellemes. De ettől még valami csodás kezdete, valami új kezdete, valami váratlané, valami igazé, amit lehet szeretni, ami megváltoztatja az életünket örökre.
Kezdetben Isten megteremté a mennyet és a földet, legalábbis ezt mondják. Megteremtette az ég madarait, a mező vadjait, és ránézett teremtményeire és látta, hogy ez jó. Azután Isten megteremtette az embert. És azóta nincs megállás a lejtőn. A történet szerint Isten megteremté az embert saját képére, de erre nincs bizonyíték. És végül megteremté a Napot, a Holdat és a csillagokat. És az ember csak bajt csinál. De ha a nap véget ér, az a tény, hogy mi ott vagyunk egymásnak, minden ellentétünk, és más nézeteink ellenére, elég ok arra, hogy tovább higgyünk.
"Eltékozolt idő" - ezt mondtad, "eltékozolt", és egy szót kerestél mindhiába. Egyetlen szót, egy kimondhatót, amelyet nem ismerhetnek a halottak, amíg élőnek hívják őket. Az álom örökös jelenideje volt. Kezdet nélküli és befejezés nélküli képsor, hierarchia és összefüggések híján, mintha egy művészfilmnek lettünk volna elfelejtett szereplői. A teremtés éppen szünetelt. Nem érkezett még el, aki nevet adjon neki.
Az észlelés a nézőponton múlik, nem csak azon, amit látsz. A fehér fényben benne van a szivárvány minden színe, de nem látod, hacsak nem változtatsz azon, ahogyan nézed.
Mielőtt orvosok lettünk, orvostanhallgatók voltunk. Akkoriban rengeteget tanultunk a kémiáról. Szerves kémia, biokémia. Mindent megtanultunk. De ha két ember közötti kémiáról van szó, csak egy dolog számít: vagy ott van, vagy nincs.
Gondoltál már arra a lehetőségre, hogy Isten nem szeret téged? Nem kellesz neki, sőt, több mint valószínű, hogy egyenesen gyűlöl. De nem ez a legnagyobb baj. (...) Hanem az, hogy ő se kell nekünk.
Nem tudhatod előre, hogy melyik lesz életed legfontosabb napja. Amiről azt hiszed, hogy fontos lesz, az úgysem olyan lesz, mint ahogyan azt elképzelted. Ez egy az átlagos napok közül. A legfontosabb nap is normálisan kezdődik. Azokat a napokat a végük teszi a legfontosabbá. (...) A napot, amikor elkötelezed magad valami vagy valaki iránt. A napot, amikor összetört a szíved. A napot, amikor megismerted a nagy Őt. A napot, amikor rájöttél, hogy nincs elég idő, mert örökké akarsz élni. Ezek a legfontosabb napok, a tökéletes napok.
Facebook
Pinterest