Idézetek filmekből
Az akarat az acélnál is erősebb.
Néha nincsenek szavak, vagy okos idézetek arra, hogy az ember pontosan leírja, mi történt aznap. Van úgy, hogy egy nap egyszerűen csak véget ér.
Minden attól függ, honnan nézed. Az egyik ember fényt lát, a másik sötétséget.
A magunk sorsának csak mi lehetünk a kovácsai, én legalábbis így hittem. De közben rá kellett jönnöm, hogy ehhez nem mindenkinek lehet elég ereje.
Félünk attól, ami alaktalan, de ugyanezért tiszteljük is.
Ha a sors fonalai összekuszálódnak, már nem lehet kibogozni őket.
Az ember nem helyekhez, hanem személyekhez kötődik.
Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.
Könnyebb arra haragudni, akiben megbízol. Miért? Mert tudod, hogy ő így is szeret.
Néha jó, ha azt hisszük el, amit látunk, de máskor bizony épp azok a legvalódibb dolgok, amiket nem látunk.
Az aranyérem csodálatos dolog, de ha nélküle nem érsz eleget, akkor vele sem.
Hol azt kéri, amit nem kaphat, ott azt kapja, amit nem kér.
- Mindannyian bátrak vagyunk, hiszen a szeretteink kedvéért képesek vagyunk félretenni az álmainkat. - És ezek az álmok hová kerülnek? - Egy, a szívünkben elrejtett fiókba. Minden este elővesszük és nézegetjük őket. Egyre nehezebb lehet visszarakni az álmainkat a fiókba, de megtesszük. Éppen ezért vagyunk bátrak.
A múlt a múlté. Csak az számít, mit teszünk most.