Idézetek filmekből
A legfőbb kincs nem az arany vagy az ékszer, nem is a műkincs. Sosem birtokolhatod azt, ami bent a szívedben nincs. A földi javak bizony mulandók, és idővel mind eltűnnek. Ám az igaz, hű barátságok soha, soha meg nem szűnnek.
Csingiling és az elveszett kincs
Bármilyen közel vagy valakihez, végtelen a távolság köztetek.
A legnagyobb csapás, ami szülőt érhet a gyermeke elvesztését leszámítva, ha látja, hogy ugyanabba a csapdába sétál bele, és nem tehet ellene semmit.
A pasi bármilyen rusnya lehet, mindig van esélye, mert a vonzereje belülről fakad.
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk. A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk. Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj, A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.
Mindig az irányít egy kapcsolatban, akit kevésbé izgat a dolog.
Az őrület olyan, mint a gravitáció. Csak egy kis lökés kell hozzá.
Istennek hívlak, mert mindent látsz, mégis mosolyogsz.
Ha nem ilyen volnál, mind szegényebbek lennénk.
- Szerinted tudnál bízni benne megint? - Szeretném megpróbálni, de meghúztam a vonalat. A megcsalással vége mindennek. Mit mond ez rólam? - Hogy egy emberi lény vagy, aki megérti, hogy az élet nem csak fekete és fehér. Megbocsátani valakinek mutathatja az igazi erőt.
Vagyunk, akik vagyunk. Mind hazudunk. Mindannyian tolvajok és függők vagyunk. Mindaddig boldogok vagyunk, amíg nem bántjuk magunkat vagy másokat. (...) Mindannyiunkban van harag, és amikor szembeállítanak a hibáinkkal, akkor felidézzük a múltat. Felidézzük a régi önmagunkat. Legalábbis megpróbáljuk. Arrogánsak és kéjsóvárak vagyunk és tele vagyunk hibákkal. De végül a hibáink utolérnek minket.
Kétféle ember létezik a világon, barátom: vannak, akiknek meg van töltve a fegyverük, és vannak, akik ásnak. Te ásol.
Sosincs túl késő felismerni, hogy mi a fontos az életünkben és harcolni érte!
A karácsony azoknak való, akik szeretnek valakit az életükben.
Állást kínált, és én elfogadtam. Elfogadtam, pedig tudtam, hogy az maga lesz a pokol. De a pokol nem jön hirtelen. A pokol lassan, de biztosan érkezik, mint a nedves, téli lepedők. (…) Most még csak december van, de februárra a bőröd olyan csúnyán kirepedezik, hogy vérzik a kezed, ha ökölbe szorítod. De fogod a következőt, aztán a következőt, és észre sem veszed, hogy már húszévnyi lepedő volt.
Facebook
Pinterest