Idézetek filmekből
Még hogyha különbözőek is vagyunk, akkor is köthetünk örök barátságokat.
Minden szakításnál vannak nyertesek és vesztesek.
Biztos ismerik azt az érzést, mikor meglátnak egy helyes pasit. Az illető megereszt egy mosolyt és a szívük elolvad, mint vaj a forró pirítóson. Én is így vagyok ezzel, mikor meglátok egy üzletet. Csak az még sokkal jobb. Egy férfi ugyanis sose szereti úgy az ember lányát, vagy bánik úgy vele, mint egy üzlet. Ha a pasi nem áll jól, nem cserélhetjük be hét napon belül egy isteni kasmír pulcsira.
Különös dolgok történnek velünk, amikor meghalunk. Eltűnnek az érzékeink: tapintás, ízlelés, szaglás és hallás távoli emlékké homályosulnak. De a látásunk... a látásunk élessé válik, és a világ, amit magunk mögött hagytunk, hirtelen oly tisztán rajzolódik ki előttünk. Na persze mindaz, ami a holtak számára látható, jórészt élőknek is feltűnhetne, ha vennék a fáradságot, hogy vessenek rá egy pillantást.
A szépség hálátlan szerető.
Ha az ember egy bizonyos hitben élte le az életét, eléggé földhöz vágná, ha kiderülne az ellenkezője.
Az emberek világa kötelékekből áll. A gubancos szálak úgy ágaznak szét, mint a vörös pókliliom törékeny virága, a düh, a fájdalom és a könnyek erejével.
Az érzelmek erejében varázslat rejlik.
Ha egy nap úgy adódna, hogy nem ébredsz fel, ha úgy adódna, hogy ez volt az utolsó napod a földön, mondd, büszke lennél arra, amit eddig tettél? Mert ha nem, kezdhetsz mindent jóvá tenni.
Hatalmam a tudatomban rejlik, tudatom a hatalmam.
Az életben sok mindent megbánunk. De nem számít, milyen keményen próbálkozol, a múltat nem változtathatod meg.
Soha ne hagyd cserben a barátaidat. Hogyha egy csapattársad bajban van, te mész. Nem számít, hogy kéri-e vagy sem, te mész. Nem tudván, hogyan térsz vissza, élve vagy halva, te mész. Mindegy, hogy a rossz fiúk kicifrázzák majd a hátsódat, te mész.
Nem vagyunk tökéletesek. Egyikünk sem az. Hibákat követünk el. Tönkreteszünk dolgokat, de aztán megbocsátunk és továbblépünk.
Sajnálom, de valamit még mondanom kell és csak pár pillanatom maradt. Sajnálok mindent, amit nem adhatok meg. (...) Nem vidíthatlak fel. Csak veled akartam megöregedni. Két vén trotty azon kuncog, hogyan hullik szét a testük. Együtt maradni, mint a képen a tónál. Ott van a mi mennyországunk. Sok minden hiányzik: könyvek, álmok, csókok és viták. Köszönök mindent! Köszönöm a kedvességed, köszönöm a gyerekeket! (...) Köszönöm, hogy mindig büszke lehettem rá, hogy veled vagyok! A bátorságot, a szelídséget, a tekintetedet, és hogy mindig meg akartalak érinteni! Te voltál az életem. És bocsáss meg minden kudarcomért!
A szerelem törékeny, mi pedig nem vigyázunk rá eléggé, csak próbálunk úgy átevickélni az életen, hogy reméljük, ez a törékeny dolog ellenáll minden csapásnak.