Idézetek filmekből
Csak az bűntelen, aki képes a teljes megbocsátásra.
A megérzés egy kis hang, amely megsúgja, hogy ki barát és ki ellenség. Kit tarts kartávolságra, és kit magadhoz közel. De túl gyakran zavar meg a félelem, a kétség és makacs reményeink, amiért is nem hallgatunk a megérzéseinkre.
Hallgass az ösztöneidre! A megérzéseink mindig tudják, mire van szükségünk.
A megérzés adomány, ugyanakkor átok is lehet. Egy jelzés, ami olyan helyről érkezik, amit jobb felfedezetlenül hagyni.
A barátok örömet szereznek egymásnak, biztatnak és támogatnak. Erről ismerszik meg egy jó barát.
Ne meghalj a barátaidért. Élj értük!
A szerelem a legerősebb érzelem. És ezért a legveszélyesebb is.
Azok számára, akik hisznek a feltámadásban, a halál mellékes. Az nem a vég, hanem egy új kezdet... egy második esély, egy találkozás.
A végzetnek csupán egyetlen részét tudjuk irányítani... a sorsot, amit másoknak szánunk.
Az ember vagy írjon egy jó könyvet, vagy tegyen valamit, amiről más ír majd.
A valós végzetünkre csakis az út végén derülhet fény.
A vér szerinti kötelék éppoly elszakíthatatlan, amilyen örök. De a választott kötelékeink határozzák meg az utat, amit járunk kell.
Végzet... a hit abban, hogy az élet értelme egyetlen cél és hit a sors kezében.
Nem lenne nagyszerű, hogy ha elszúrnánk valamit, azonnal rájöhetnénk, hogy mitől voltunk olyan mocskok, és rögtön helyrehozhatnánk a kárt? Persze az lenne a legjobb, ha eleve elkerülhetnénk az ostoba döntéseket. Ha rászánnánk egy percet, hogy a járulékos veszteségekre gondoljunk és arra, amit ez mások életében okoz. Ha már késő, csak annyit mondhatok: sajnálom!
Épp ez a lényeg a megbocsátásban. Csak akkor jár, ha kéred.
Facebook
Pinterest