Idézetek a férfiakról
Első lépésben a férfi összekeverte az erőt az erőszakkal, második lépésben a kézzelfogható teremtést az okoskodással és a véleménygyártással, a harmadikban pedig az erőt a bezárult szívvel, az érzéketlenséggel.
Noha a férfi menekül párja követhetetlen hangulatváltásai és piszkálódásai elől, a nő üldözi, és addig feszíti a húrt, amíg ki nem jön a sodrából. S amikor a férfi már komolyan venné a veszekedést, a nő hirtelen visszavonulót fúj: abban a pillanatban, ahogy a pasas felcsattan, abban a pillanatban, ahogy elveszti a fejét, a nő elégedetten hátradől. Mosolyog, és az egy perce még halálosan komoly problémáját, megbántottságát elfújta a szél. Kedvesen cirógatja a férfit, aki továbbra is csak dühöng magában: a férfi még órák múlva is feszült, míg a nő két másodperc alatt elfelejtette az egészet.
A férfi olyan, mint a gumikötél. Amikor elhúzódik, csak egy bizonyos távolságra teheti ezt, mert onnan már visszapattan.
A legtöbb nőt meglepi, hogy a férfinak, még ha az szereti is őt, bizonyos időszakonként el kell távolodnia tőle, mielőtt megint közelebb kerülhetne hozzá. A férfiak ösztönösen érzik ezt a kényszert. Nem döntés vagy választás kérdése - egyszerűen megtörténik.
Az Isten egyszerre férfi és nő. Ám az embernek nem adta meg a kétneműség isteni sajátosságát, mint ahogy a halhatatlanságot sem, hanem az isteni lényeg két személyben, férfiban és nőben formálódott meg. Tehát a férfi és a nő együtt hasonlítanak Istenre, külön-külön csak félistenek, az egyik felük már isteni, de a másik még állati a nemek különválása miatt.
És ha egy férfi különleges, azt hamarabb megérzed, mint gondolnád. Ösztönösen felismered, és biztos vagy benne, hogy bármi történik, soha többé nem jön még egy, aki hozzá fogható.
Minél többet tanulmányozom a férfiakat, annál jobban megszilárdul az a meggyőződésem, hogy mindegyikben egy kölyök lakik, csak olyan nagyra nőtt, hogy már nem lehet elfenekelni.
A nők, amint felszednek egy férfit, azonnal mindent megtesznek, hogy megváltoztassák a maguk kedvére, aztán megállás nélkül panaszkodnak, hogy milyen használhatatlan alak akadt az útjukba.
Minden nő az érzékeny férfit keresi, persze olyat, aki azért nem túlzottan érzékeny. Macsót keresnek, de nem túl macsót. Valójában képtelenség megfelelni minden elvárásuknak.
Miért nem lehet minden férfi erős és határozott, ugyanakkor kedves és érzékeny is? Miért nem bízhat abban senki, hogy biztosan nem törik össze a szívét? Miért nem lehet egy nő biztos abban, hogy a párja helyesen cselekszik? Mert az élet túl unalmas lenne.
A nők bolonddá teszik a férfiakat, akik azt gondolják, hogy a másik nem képviselői felszínesek és butácskák, pedig ez nem igaz. A nők éles elméjűek és erősek, csak ezt a férfiak nem veszik észre, amíg már pokolian el nem késnek vele.
Nincsen olyan nő, aki meg ne hallgatna, ha kellő időben lépsz a sarkára. Nincsen olyan leány, akinek hazudni ne lehetne. Ne félj, légy bátor, a vakmerőség erény a nők körül, légy erőszakos, rabold a csókot, használd fel izmaidat és aztán ne gondolj az elmúlt szerelemről többet, mint egy szerencsés kirándulásról.
A férfiak eddig úgy bántak az asszonyokkal, mintha valahonnan közéjük repült madarak volnának: valami finomat, törékenyt, meg vadat, valami csodás, édes lelkűt láttak benne, - ám olyasmit is, amit kalitkába kell csukni, nehogy elrepüljön.
Hány éves korában még nem férfi és már nem gyermek az ember? Hány éves korunkban bízunk még az életben, de félünk is már tőle?
- Hazavihetlek? - Egy emelettel feljebb lakom... - Hazakísérhetlek?... - Ez valami Y-kromoszómás dolog, nem? (...) A férfiak csak akkor érdeklődnek valaki iránt, ha az levegőnek nézi őket.
Facebook
Pinterest