Egészséggel kapcsolatos idézetek
A (...) gyakran idézett, ellentmondást nem tűrő bölcsességek egyike szerint az ép testben ép lélek lakozik (...). E klasszikus bölcsességgel a kezdettől fogva a legkülönbözőbb módokon éltek vissza. Például úgy, hogy az ellentettjére fordították, vagyis hogy a beteg testben nem lakozhat ép lélek (...). Eközben félreértésen alapul az egész: az a római író, akitől a mondat származik, Iuvenalis ugyanis conjunctivusban fogalmazott: a mondat nála egy istenekhez intézett kérés volt, miszerint bárha az egészséges testben egészséges lélek is lakozna.
A kutya is megrühesedik, ha nem foglalkoztatják. Miért lenne ez másként egy tunya emberrel?
Az egészség nem egyetlen tett, hanem szokásaink összessége. Azzá válunk, amit rendszeresen teszünk.
A nagyon magas életkor nem jár automatikusan az agy súlyos leépülésével vagy agyi megbetegedéssel. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy az öregedés hatására az egészséges embereknél is zajlanak változások az agyban.
Annak ellenére, hogy sosem látott méreteket ölt a média egészségnevelési üzeneteinek hulláma, a realitásban a betegségek maszkolását és a prevenció elégtelenségét látjuk mindenütt.
Ha a gyerekeim meghalnának, valószínűleg eszemet veszteném a fájdalomtól. De orvosként az ember arra esküszik fel, hogy reményt adjon. Ez a munkája.
Nem lehet egy szenvedő embert megérteni a környezetétől függetlenül. A mai orvostudomány gyakran nem csak a környezet szerepét, de magát az embert is elhanyagolja.
A test és a lélek teljes különválasztása nem működik, sem a pszichiátriában, sem az orvoslás más területén. Nemcsak a pszichiátereknél, hanem másfajta orvosoknál is gyakran tapasztalható a pszichofóbia - csak nehogy kapcsolatba kelljen kerülni a "beteg" vagy önmagunk lényével, pszichéjével!
Az idő a magyar egészségügyben is igen fontos dolog. Az orvosoknak nagyon kevés van belőle, a páciensekkel viszont úgy bánnak, mintha nekik az idő nem lenne tényező.
Minden modern, az egészségügyi és szociális szférában egyaránt kötelező adminisztrációs technika és rendszer elveszi az időt, a lehetőséget a személyességtől, megöli azt, ami a legfontosabb lenne orvos és páciens között: a valódi kapcsolatot.
Minthogy nem tudjuk, hogyan "kell" élni, egy csoda, hogy valami éltet minket, az élet működteti a szívünket, dolgoztatja a vesénket, működteti a májunkat, ez az erő növesztett anyánk méhében, cseperedtünk, értünk, mint egy virág vagy gyümölcs - és ugyanez az erő (a viriditas) gyógyíthat meg, ha valami bajunk van.
Aki reménytelen és életunt, megbetegszik, a halál felé gravitál, és nincs orvos, aki megmenthetné.
Az immunrendszer az élni akarás függvénye. Az egyik élteti a másikat.
Amikor semmit sem tehetünk egy páciensért - nincs daganat, amelyet felfedezhetnénk, sem paradox pulzus -, akkor is tudunk tenni valamit. Nem kell életmentő, grandiózus, hősies dolognak lennie. Lehet olyan egyszerű is, mint egy szemüveg vagy a másfajta étel. Tulajdonképpen a legtöbbször ilyen egyszerű.
A jó orvos felállítja a helyes diagnózist, és előírja a megfelelő kezelést; a jobb orvos elkíséri a betegét a gyógyszertárba; a legjobb orvos pedig a gyógyszertárban megvárja, amíg a beteg beveszi az orvosságot.