Idézetek a döntésről
Van, (...) hogy egy helyben maradni, nem moccanni az adott pillanatban egyenértékű a cselekvéssel.
Ha lazán vesszük a dolgokat, mindig van megoldás, még ha nem is a legjobb.
Az ember cselekszik, és ebből megtudja, hogy milyen döntést hozott.
Ha a nagy dolgokban szilárd akarsz maradni, legyél a kicsikben rugalmas.
Az embernek mindig saját magára kell hallgatnia, aztán jön csak a megfelelő válasz.
Adott esetben bármilyen apró és jelentéktelennek tűnő döntés is meghatározhatja a sorsunkat. Ha meghoztuk a döntést, utólag néha fájdalmasabb és nehezebb visszacsinálni, mint előrenézni és megtalálni a megfelelő megoldást.
Mindannyiunk életében eljön az a nap, amikor döntenünk kell, hogy melyik utat választjuk. És ha már ráléptünk, többé nem érdemes azon gondolkozni, mi lett volna, ha máshogy döntünk. Abból kell a legtöbbet kihoznunk, amit választottunk. Sohasem fogjuk megtudni, milyen dolgokat tartogatott volna nekünk a sors a másik úton, még ha álmatlan éjszakákon néha eszünkbe is jut, hogy talán az lett volna a jobb. Valójában a tökéletesség csak bennünk létezik, mi döntjük el, mit tartunk tökéletesnek. Minden út máshová vezet, de csak a mi lépéseink segíthetnek megtalálni a boldog pillanatokat bármely úton.
A döntések, amelyeket a lányok az egyes életszakaszaikban meghoznak, mélyen gyökerezők és sorsfordítóak. Szerencsére (arra az esetre, ha netán már ledermedtél volna a rémülettől) ezek a döntések apránként, sok-sok tapasztalat összeadódásából születnek meg, nincs tehát okod pánikra, hogy mindig mindent tökéletesen kellene csinálnod. Az egyes életszakaszok évekig is eltartanak, és rengeteg lehetőség van a kezedben.
Nem olyanok az érzéseim, mint másoknak. Szinte egyáltalán nem befolyásolnak a döntéseimben, sokkal többre tartom a gondolkodást, hogy mi a logikus, és nagyon érdekelnek az összefüggések.
A döntések az élet végeláthatatlan bizonytalanságai, melyekről majd csak a legvégén tudhatjuk meg, hogy helyesek voltak-e. Addig is tegyél úgy, ahogy szerinted a legjobb, és reménykedj, hogy helyesen tetted!
Van az életben egy pont, amikor el kell döntened, hogy milyen ember akarsz lenni. És amikor elérsz arra a pontra, akkor szükséged van vagy egy szülőre, vagy egy barátra. Ha pedig addigra elidegenedtél a szülődtől, és nincs barátod... akkor nagyon egyedül vagy. Egyedül lenni pedig szörnyű dolog.
A sötétség és a fény összetevői ugyanolyan arányban találhatók meg mindannyiunkban, de rajtunk, az egyéneken (vagy a családokon, társadalmakon) múlik, hogy milyen irányba indulunk el.
Amikor elég idősek vagyunk hozzá - rajtunk áll, hogy ez a pillanat tizenöt vagy ötvenéves korban jön el -, akkor nem szabad megijednünk attól, hogy önálló döntéseket hozzunk. A szüleink igyekeznek a maguk módján mindent megtenni, de felnőve már nem kell minden egyes tanácsukat megfogadnunk. Udvariasan hallgassuk meg őket, de a végső döntés rajtunk áll.
Az emberek általában nem a döntéstől félnek, hanem attól, hogy nem tudják esetleg elfogadni a döntésük következményeit. Légy felelős!
Minél rosszabbnak bizonyul a döntésed, annál többet tanulhatsz abból, ahogy feldolgozod a következményeket!
Facebook
Pinterest