Idézetek a célról
Nem követelheted az embertől, hogy bátor legyen, ha nem tűzöl eléje egy célt, amiért érdemes bátornak lenni.
A tervek változnak, az ember csak annyit tehet, hogy szélirányba fordítja a vitorlákat, és hagyja sodortatni magát az árral.
Semmi nem történik véletlenül, és nagyon tudatosan kell látni a célt, ami bármikor valósággá válhat.
Az életben kevés dolog halad tervszerűen. De sokat lehet tenni azért, hogy valamennyire azért úgy menjen. Tanulni kell, erőfeszítéseket tenni, kísérletezgetni és főleg bátornak lenni.
Az élet értelmére (...) a hit nem ad választ, sőt egyetlen diszciplína sem tud választ adni, ez ugyanis egy szubjektív kérdés: mindenkinek magának kell - nem is megtalálnia a választ, hanem - aktívan kiválasztania a céljait. Nem egyet, hanem többet. És ezt a tudomány nem teheti meg helyette, de valójában a vallások sem. Ezt mindenkinek magának kell megtennie.
Az emberek nagy része azt nézi meg, hogy milyen eszközökkel rendelkezik, mik a körülmények, és ezek alapján határoz meg valamilyen célt. (...) Vagyis nem azt próbálja meghatározni, hogy mi a nagy kép, mire vágyik pontosan, mit szeretne elérni, mi a célja, hanem éppen fordítva jár el. Valójában nem is határoz meg célokat, csak a körülményekhez alkalmazkodik. A körülmények pedig nagyon sokszor nem arra ösztönzik, hogy dolgozzon, mert ha körbenéz maga körül, akkor csak azt látja, hogy még erre is szüksége lenne, meg arra is.
Ez a fenntarthatóság újabb titka: bármi is legyen a célod, a nagy képről, ami előtted lebeg, te akkor sem teszel le, ha egyelőre nincsenek meg hozzá a szükséges eszközeid.
Már mindent tudsz, amit akarsz: mit, hová, mikor, miért. Csak a hogyan hiányzik.
A "mi lett volna, ha" nem számít. Nem mehetek vissza a múltba, hogy megváltoztassam a dolgokat, viszont elindulhatok előre, és megteremthetem magamnak az az életet, amire vágyom.
Káros dolog összetéveszteni a célt a jelennel.
Ha gyakran ismételgetünk egy gondolatot, tett lesz belőle. Ha sokszor ismételgetünk egy tettet, szokássá válik. A gyakran ismételgetett szokás merev személyiséget eredményez. A merev személyiség pedig a végzetünkké válik.
A cselekvéshez bátornak kell lenni, és a cél eléréséért olykor nagy árat kell fizetni.
Mi is az eszmény? Az, ami egyszerre vagyunk és nem vagyunk. Senki nem tesz eszményévé olyan valamit, amit rejtve nem hord már eleve magában. De éppúgy nem választ ideáljává olyasvalamit sem, amit már megvalósított, vagy akár csak meg tud valósítani. Az eszmény - egyszerre énünk és nem-énünk, kiegészítő ellenpólusunk, a platóni másik fél, melyet egész életutunkon éppoly hiába, amilyen kitartóan keresünk.
Én szeretem a szegkovácsok és a deszkafűrészelők énekeit, mert ők nem a készet dicsőitik, aminek nincs tartalma, hanem a hajó felé való emelkedést.
Ha céljaidat alacsonyabbra tűzöd, az igazság útjáról letérsz.
Facebook
Pinterest