Idézetek a bizalomról
Ha csak önmagamban hiszek, de a felém nyújtott kezekben nem: lezuhanok. (...) Rossz egyedüllét az, amikor senkiben sem bízunk. Ez a terméketlen, rideg csontmagány. A sivár egyedüllét.
Sokan kiáltoznak, s ha arra vágytok hogy hallatsszon hangotok, ti ne úgy legyetek hallhatóvá, hogy a lármán túlharsogjatok: - hajoljatok közel az emberek arcához, s közelről, halkan szóljatok.
A bizalom még a legjobb körülmények közt is törékeny dolog.
Nem kell senki szívét elnyernie, bőven elég csak kérnie.
Néma barátok voltak, s mint valami balsorstól, úgy óvakodtak tőle, hogy bizalmasabb kapcsolatra lépjenek. (...) Lehetett volna megmagyarázni ezt az érzést, mely egyszerre tette baráttá és ellenséggé, s éppúgy vértezte egymás irányában közönnyel, mint amennyire egymáshoz kapcsolta ösztönük szerint egyesítve, valójában pedig elkülönítve kettejüket. Ki tudja, talán meg akarták őrizni illúzióikat.
Soha ne becsüld le az emberek megérzéseit, ha azt mondják, hogy valami nincs rendben!
A társadalmi élet hazug formái elvadították már bennünk az őszinteséget.
Sok embernek adtam esélyt... De egy idő után elfogy az ember bizalma.
A meg nem értés bizalmatlansághoz vezet.
Engedj, vezess, mondd, merre menjek, Mutasd meg, kit szeressek, Hol találom a fényt, És kiben bízhatok még.
A szerelemben az ember mindig túl sokat kérdez, és ha elkezdi valóban tudni akarni a feleleteket, a szerelem hamarosan elmúlik.
Őszintének lenni néha igencsak zűrös vállalkozás.
Úgy kell bánni a szerelemmel, mint egy törékeny kismadárral, aki odarepül hozzád, beül a tenyeredbe. Nem zárhatod össze az öklödet, mert azzal szétlapítanád, megölnéd a túl szoros fogással. A szeretetnek bizalomra van szüksége. Szabadon kell engedned a madarat, hogy szárnyaljon, és ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd. Ha visszajön, amíg a kezed nyitva van, mindig a tied lesz.
Sose bízz az olyan emberben, aki egyetlen rossz tulajdonságot sem hozhat fel mentségére.
Csak azé a boldogság, csak az az élet nyertese, aki adja magát, feltétel nélkül, igazán.
Facebook
Pinterest