Idézetek a bizalomról
Egyébként sokan kérdezik, honnan tudják, hogy az illető segítő, legyen az pszichológus, pszichiáter, jó szakember-e. Mindezt nagyon gyorsan el lehet dönteni. Az első tíz-tizenöt perc után mindenki érzi, hogy a másikban ott van-e az erő, és hogy figyel-e őrá, vagy inkább rutinból teszi a dolgát (...)! Ha mindez, valamint a belső hang azt súgja, hogy nem kerek, akkor az ajánlatom úgy szól, menjenek tovább és keressenek mást!
Csak egy féleszű ad az őszinteségre, főleg nőügyekben.
Nem hiszek én még tulajdon édesanyámnak sem, amíg nem győződöm meg szavai igazságáról. Én vagyok a Hitetlen Tamás.
Ritka nagy szerencse, ha találunk valakit, akinek feltárhatjuk a lelkünket, és aki elfogad annak, akik vagyunk. Sokáig vártam, egy örökkévalóságig, hogy meghaladjam önmagam, és veled úgy érzem, végre hozzákezdhetek.
Alkonyat - Hajnalhasadás c. film
A szerelem nem más, mint védtelenül felkínálni magad a másiknak.
Nagy dolog az, ha van valakije az embernek, akiben teljesen megbízik. De az is nagy dolog ám, ha tudjuk, hogy teljesen megbíznak bennünk.
Folyton csak az jár a fejemben, hogy ha mindenki hazudik, akkor a bizalom nemhogy alaptalan és értelmetlen, de nem is létezik. De a bizalom nem egy vita, hogy megnyerjük vagy elveszítsük.
Ha ítélkezés nélkül képesek vagyunk odafigyelni partnerünkre, talán meg fog bennünk bízni és őszinte lesz hozzánk. Ha felháborodunk vagy próbáljuk manipulálni, amikor őszinte hozzánk, fel kell készülnünk, hogy attól kezdve nem mindig az igazat fogjuk hallani.
Százból kilencvenkilenc ember talán csalódást okoz. Nem tudom. Szerintem csodára lelhetsz abban a hibahatárban.
Ha szeretsz, ha igazán szeretsz, ha azt akarod, hogy várjak rád, hogy ne utáljalak meg, nem hagyhatsz a bizonytalanságban. Ha várnom kell egy börtönbe zárt emberre, tudni akarom, hogy miért kell várnom. Nem neked, nekem kell eldöntenem, hogy az maradtál-e, akit szeretek, vagy más lettél. Az ítélkezés joga az enyém.
Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs.
A jelszavam: ne bízzál senkiben! Ha az ember gazdag, senkiben nem bízhat.
Nehéz eldönteni, kiben bízhatsz: amikor esténként egyedül sírdogálsz, nem mindig egyértelmű, kit hívhatnál fel.
Nincs nehezebb, mint kölcsönös bizalomban átélt évek után az első titkot tudakolni, mert szigorú ítélet fekszik ebben vagy a kérdőre vagy a kérdezettre.
Nem volt titkuk, osztoztak örömben és búban, sohasem kellett egyiknek is bizalomra szólítni föl a másikat, sohasem volt szükség esetlegességek közt találgatni az okot, mely valamelyik fél homlokára felleget vagy ajkára mosolyt vont. Lelkök egész láthatárát úgy besugározta a szerelem, hogy abban homályos zug nem maradt, hová a világosságtól rettegő legkisebb titok is bevonulhatna.
Facebook
Pinterest