Zen
A zen nem keveri össze a szellemiséget azzal, hogy valaki Istenről gondolkodik krumplipucolás közben. A zen szellemiség csak a krumpli pucolása.
A világ legjobb teniszjátékosai napi öt órát gyakorolnak, hogy tökéletesítsék játékukat. A zen mesterek szüntelenül elméjük lecsendesítésére törekszenek, a balerina az egyensúlyérzékét fejleszti, a pap állandó lelkigyakorlatot végez. Minden hivatás végtelen lehetőség a tökéletesség elérésére.
Egy szamuráj egyszer megkérdezte Hakuin zen mestert, hogy hová kerül majd, miután meghalt. Hakuin emígyen szólott: "Honnan kellene tudnom?" "Hogy-hogy nem tudod? Hiszen zen mester vagy!" kiáltott fel a szamuráj. "Igen, de még nem haltam meg!" válaszolta Hakuin.
A zen hagyományai szerint a tanító maga küldi el a tanítványait saját ellenfeléhez. A tanítványok csak egy évig tanulnak a mestertől, aki aztán így szól hozzájuk: "Most menj, és keresd fel az ellenfelemet, keresd fel a másik mestert. Mert amit én megosztottam veled, az csupán az igazság egyik oldala - a másik oldalát pedig csakis ő tudja elmondani neked."
A zen hagyományból ismeretes az a történet, amelyben egy fiatalember olyan elviselhetetlenül szenved, hogy egyetlen nyugodt pillanata sincs. Ezért fölkeresi a mesterét, és a segítségét kéri. A mester azt javasolja, hogy tegyen egy pohár vízbe egy evőkanál durva sót, keverje el, és igya meg. A tanítvány úgy tesz, ahogy mondja. Persze a víz rettenetesen sós. - És most - mutat a mester egy forrásra, amely a közelben bugyog elő a földből - önts egy kanál sót a forrásvízbe. A tanítvány megteszi. A mester ekkor utasítja, hogy igyon egy pohárnyit a patakból, és a tanítvány észreveszi, hogy a só íze nem észlelhető. - A probléma nem a sóval van - mondja a mester. - A probléma a tartállyal van. Növelned kell a tartály méretét.
A zen oktatóm azt (...) mondta, hogy az igazi boldogsághoz vezető egyetlen út az, ha a pillanatban élsz, és nem aggódsz a jövő miatt. Mondanom sem kell, hogy szegényen és magányosan halt meg.
Ismerd fel, hogy a fülemüle jól énekel, a kutya jól ugat, a bárány jól eszi a füvet, az ember a bárányt és a fű az emberhullát: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.
Facebook
Pinterest