Világegyetem
A világegyetem alaptermészete az összetartozás. Minden összefügg mindennel. Nincs különváltság.
Ha felnézünk az égre, tulajdonképpen összekavarodik az idő. Amennyiben eltekintünk az éjszakai repülőktől, a műholdaktól, meg néhány bolygótól, a legközelebbi apró pötty nem most van, hanem négy éve volt. A mellette lévő egy- vagy százmillió éve. Szinte mindegy. Megszoktuk. Ezen múlik minden. Nem megérteni, hanem megszokni, mert megérteni lehetetlen. Néha még a csillagászok is megőrülnek tőle.
A világegyetem sokarcú és határtalan; folyamatosan egyre újabb és újabb aspektusait fedezzük fel. Minél többet tudunk meg a világról, annál inkább csodáljuk változatosságát, szépségét és egyszerűségét.
Az évszázadok során a világ egyre tágasabbá vált körülöttünk. Egyre messzebbre látunk, jobban megértjük a világot, s nem győzünk csodálkozni, mennyire változatos, mennyivel tágasabb, mint azt képzeteink korlátozottsága miatt valaha is képzeltük.
Bizonyos értelemben (...) a görög filozófusoknak igazuk volt: mi magunk vagyunk a saját Univerzumunk, egy táguló téridőgömb középpontja, egy gömbé, amelynek legvégső határát minden irányban a Nagy Bumm óta eltelt idő határozza meg.
Lehet, hogy van egy másik, a miénkkel többé-kevésbé egyforma bolygó, ahol egy másik te és egy másik én él - kivéve, hogy én balkezes vagyok, te űrhajóval jársz dolgozni, és mi mindketten a dinoszauruszoktól származunk. Tulajdonképpen, ha a multiverzum tényleg végtelen, akkor eléggé valószínű, hogy létezik ilyen világ, és mellette persze létezik minden más elképzelhető és fizikailag lehetséges eshetőség is.
Nem tudjuk az Univerzumot megfelelően megérteni anélkül, hogy számításba vennénk, hogy mi magunk is az Univerzumon belül létezünk.
Egy olyan univerzum, ami elég egyszerű ahhoz, hogy megértsük, túl egyszerű ahhoz, hogy olyan elmét teremjen, amely képes őt megérteni.
Univerzumunk születése után 13,8 milliárd évvel öntudatra ébredt. Világegyetemünk apró, tudattal rendelkező részei kis kék bolygójukról teleszkópokkal pásztázták a kozmoszt, és újra meg újra felfedezték, hogy minden ismert létező valami jóval hatalmasabb dolog parányi része csupán. Egy naprendszerhez, egy galaxishoz és az univerzumhoz tartoznak, amelynek több száz milliárd egyéb galaxisa bonyolult mintázatba rendeződik, amelyeket kisebb csoportok, csillaghalmazok és szuperhalmazok alkotnak. Ezek az öntudatos csillaglesők ugyan sok mindenben nem értenek egyet, abban azonban teljes a konszenzus, hogy ezek a galaxisok lenyűgözően gyönyörűek.
A világegyetem nem az a varázslatos hely, amilyennek lefestik. Fájdalmasan gyönyörű, de nincs itt semmilyen varázslat, csak tudomány.
Facebook
Pinterest