Vegetarianizmus
Úgy döntöttem, az életemet a vadőrök segítésének szentelem. Viszont ezután kezdtem észrevenni azt, hogy napközben járőrözök, megmentek egy állatot, aztán hazamegyek, és egy másikat felteszek a tűzhelyre. Rájöttem, hogy egy csaló vagyok. Engedtem az erkölcsi elveken a saját kényelmem érdekében, mert úgy gondoltam, aki nem eszik húst, az csak egy összeaszalódott vegán. Azzal nyugtattam magam, hogy a tehenek sosem fognak kihalni. De minél tovább gondolkodtam, annál jobban elfogadtam azt, amit addig is tudtam: az állatvédelem legegyszerűbb módja, ha nem esszük meg őket.
Megegyem a tojást? Sajnálom. Abból lesz a csibe. Megegyem a csibét? Sajnálom. Abból lesz a tyúk. Megegyem a tyúkot? Sajnálom. Ő tojja a tojást.
Az egészséges és nem egészséges táplálkozás közötti határvonal nem az állati/növényi élelmiszerek között húzódik meg. Ha ilyen polaritásban kezeljük az étrendet, akkor egyszerűen egy szakmaiatlan, hamis dilemmát generálunk, ami nem összeegyeztethető a táplálkozástudománnyal.
Egy farmer azt mondja nekem: „Nem élhet csupán növényi táplálékkal, mert abban nincsen semmi, amiből a csont fölépülhet"; ezért napja egy részét szinte vallásos áhítattal annak szenteli, hogy szervezetét ellássa a csontok fölépítéséhez szükséges nyersanyaggal, s miközben ekképpen oktat, egész idő alatt ökrei mögött lépked, akik növényi táplálékból épült csontjaikkal vígan húzzák előre őt magát meg súlyos ekéjét.
Vegánként is lehet az ember egészségtelen. (...) Egész nap ehetsz sült krumplit és hasonló dolgokat.
Nyers koszton élni olyan, mint PhD-t szerezni a növényalapú táplálkozás tudományában - nehéz, de megéri.
Sohasem ennék meg élőlényt (...). Ugyanannyi lélek van bennük, mint bennünk. Illetve talán több is.
A vegetáriánusok esküdt ellenségei mindannak, ami az emberi szellemiségből jó és becsülendő, mindannak, ami nekem a legtöbbet jelenti: az étel élvezetének.
A vegetáriánusok (...) azt mondják, hogy az emberi test egy szentély, amit nem szabad állati fehérjékkel beszennyezni. Azt állítják, hogy ettől egészségesebbek. Ugyanakkor az összes vegetáriánus pincér, aki megfordult körülöttem, a megfázásnak már a hírétől is ágynak dőlt.