Vallás és erkölcs
Az elemi erkölcsi normák társadalmi eredetűek. Ezek a normák - a vallás állításával ellentétben - nem örökérvényűek, nem a természetfeletti létrendből fakadnak, hanem az emberi együttélés reális, földi szükségleteiből, s garanciájuk sem istenben van, hanem a társadalomban.
A vallás igen kevés embert tart vissza a rossz cselekedetektől. Mennyi bűnt követnek el még azok az emberek is, akiknek az lenne a feladatuk, hogy mutassák nekünk az üdvösséghez vezető utat!
Az az erkölcs, amely csak a vallás mankóin tud járni, sántikálni kezd, mihelyt mankóit elveszti.
Aki nem hisz Istenben, (...) még viselkedhet jó vagy rossz embereként. A nem hívőknek a lelkiismeretüket kell követniük.
Aki (...) úgy érzi, hogy a hólyagcsíra érdekei előbbre valóak egy sérült gerincvelőjű gyermek érdekeinél, annak erkölcsi érzékét elhomályosította a vallási metafizika. Mindez tökéletesen cáfolja a vallás és erkölcs - oly sokat hangoztatott, és oly kevéssé bizonyított - összefüggését, mint minden olyan esetben, amelyben a vallási dogma felülkerekedik az erkölcsi megfontolásokon és a valódi könyörületességen.
Hiszek az erkölcsi értékek függetlenségében, beleértve az Istentől való függetlenségüket is, illetve hiszem, hogy az erkölcsi értékek pusztán az embertől erednek; Isten létezése külön kérdés.
Még ha valóban szükségünk volna is Istenre ahhoz, hogy erkölcsösek lehessünk, ettől persze Isten létezése semmivel sem lenne valószínűbb, legfeljebb kívánatosabb.
Csak az ateisták lehetnek erkölcsösek. Ha jutalomért vagy a büntetés elkerülése érdekében cselekedsz, az nem erkölcs.
Krisztus szavaiból csak olyan lelkiismereti szabályokat olvastam ki, amelyeket magam is ösztönösen követni próbálok.
Nincs nagyobb dögvész egy államban, mint a vallási buzgalom erkölcsösség nélkül.
Minden tudós tudja, hogy az Újtestamentum erkölcsi rendszere nem tartalmaz olyan elvet, amelyet előzőleg ne fejtettek volna már ki, és hogy az apostoli írások néhány legszebb bekezdései idézetek pogány íróktól. Azt állítani, hogy a Kereszténység olyan emberi erkölcsi igazságokat közvetített, az előbb kifejtettekről való goromba tájékozatlanságot vagy szándékos elhallgatását jelenti.