Útravaló
Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat.
Ha magadat adod, azokat a kincseket, amiket útravalóul kaptál, a világot gyarapítod azzal, embertársaidnak adsz ajándékot.
Mindent odaadhatok érted. A pénzemet, az időmet, a büszkeségemet. Gyakran még az örömömet is. Sokat szenvedhetek miattad. Egyet nem adhatok oda: az önérzetemet. Az csakis az enyém, az én útravalóm, és az kell, egészen az út végéig.
Látókört akartam adni neki, lehetőséget, hogy megismerjen mindent, aminek a megismerése tőlem függ. Nem gondoltam végig pontosan, inkább csak ösztönösen éreztem, hogy ez is hozomány, ez is útravaló az életre.
Facebook
Pinterest