Mind azt mondjuk, hogy utáljuk a hülyeséget. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e személyes áldozatot hozni azért, hogy mindezt megváltoztasd. Nem úgy értem, hogy ne internetezz. Úgy értem, hogy változtasd meg, mire kattintasz, mivel a kattintás egy nyilvános cselekedet. Már nem az a helyzet, hogy néhány erős elit szabályozza az egész médiát, és mi csak passzív befogadók maradunk. Egyre inkább mi vagyunk maga a média. (...) Minden, amit blogolunk, amit twittelünk, és bármi, amire kattintunk, az egy médiamegnyilvánulás. Mi vagyunk az új hírszerkesztők. Mi döntjük el, mi kapjon figyelmet, annak alapján, hogy mire fordítunk figyelmet. Így működik most a média.
Amit megosztunk, fertőző lehet, ezért legyünk nagyon óvatosak, hogy mit terjesztünk. Ne az legyen a célunk, hogy lájkokat és megosztásokat szerezzünk, mert ha így teszünk, akkor csak a közvélekedést fogjuk terjeszteni, anélkül, hogy bármit is vitatnánk. Azt fogjuk megosztani, ami jól hangzik, függetlenül attól, hogy igaz-e.
Miben mérjük manapság saját magunk értékét? Abban, hogy hány lájkot kap egy bejegyzés, hány ismerőst halmozunk fel, vagy hány retweetet zsebelünk be? Ismerjük egyáltalán a saját gondolatainkat, mielőtt közzétesszük őket az interneten, és hagyjuk, hogy mások eldöntsék, mennyit érnek?
A Twitter olyan, mintha a Facebook züllött unokatesója lenne. Olyan ostoba és ribis dolgokat művel, amit a felelősségteljes kuzinja soha.
Facebook
Pinterest