Tudományos felfedezés
Nem az új felfedezéseket beharangozó "Heuréka!" a tudomány legizgalmasabb megnyilvánulása, hanem az, hogy "Ez vicces!".
A leleményes felfedezések némelyike századokkal ezelőtt született, némelyike nem is olyan rég, napjainkban. (...) Egy dologban azonban biztosak lehetünk: véletlenek mindig is történni fognak, és minél jobban felkészítjük rájuk tudatunkat, annál inkább remélhetjük, hogy a váratlan dolgokból a jövőben is értékes, mai képzeletünket nagyságrendekkel felülmúló felfedezésekre juthatunk!
Felfedezéseket az szokott tenni, aki élénk szellemi kíváncsiságával és alapos tanulmányokkal eléjük megy.
Ha a hibázás nem rejt nagy veszélyeket, bizonyos típusú hibákat véteni a világ legracionálisabb dolga - ezek vezethetnek ugyanis a váratlan felfedezésekhez.
A ritkán feltett kérdésekkel az a baj, hogy amíg fel nem teszik őket, a válasz megszületését elősegítő tények sem igen bukkannak elő.
Minden felfedezéssel - legyen az poéma vagy teoréma - újrateremtjük a világmindenséget.
A tudomány általában nem szép szabályos módon, lineárisan fejlődik, a felfedezések sokszor nem úgy követik egymást, hogy azonnal minden a helyére kerül.
Hajlok arra a gondolatra, hogy tudományos felfedezést tenni lehetetlen olyan eszmékbe vetett hit nélkül, melyek teljes mértékben spekulatívak, és néha meglehetősen ködösek; olyan hit nélkül tehát, amely tudományos szempontból teljesen megalapozatlan.
Aki nem képes időnként logikátlanul gondolkodni, az sosem fogja nagy ötletekkel gazdagítani a tudományt.
A zsenialitás - vagyis az a képesség, hogy valami újat felfedezzünk - mindig azt jelenti, hogy valakinek elsőként jut eszébe egy teljesen magától értetődő dolog.
Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki.
A matematikai felfedezések olyanok, mint a tavaszi ibolyák az erdőben: megvan a maguk ideje, mit ember nem sürgethet vagy gátolhat.