Tisztesség
Őszintén szólva korábban nem sokat törtem a fejem a tisztességről, az nekem mindig valami természetesen jó dolog volt. Tisztességesnek lenni azt jelenti, gondoltam, hogy tekintettel vagyunk másokra, akkor is, ha éppen nem okvetlenül van hozzá kedvünk, tehát: a villamoson átadjuk a helyünket az idősebbeknek, még ha mi magunk fáradtak vagyunk is; meglátogatjuk beteg barátunkat, még ha nem érünk is rá; nem tolakodunk előre a sorban, még ha sietünk is; elmegyünk egy temetésre, hogy lelki támaszt nyújtsunk a hátramaradottaknak, még ha éppen nincs is nagy kedvünk hozzá... első megközelítésben például ilyen egyszerű dolgokat jelent a tisztesség.
A tisztességhez szerintem hozzátartozik az őszinteség is abban az értelemben, hogy hátsó szándék nélkül beszélünk és cselekszünk. Képesek vagyunk kritikus szemmel látni saját szavainkat és cselekedeteinket. És megvan bennünk az akarat, hogy a lehetőségekhez képest ehhez tartsuk is magunkat.
Nehéz elképzelni olyan kultúrát, amely lemond a tisztességről, de nem szükséges, hogy ez a tisztesség mindegyikben egyforma legyen.
A tisztesség, ha úgy vesszük, afféle szociális kenőanyag, amely bármelyik társadalmat működésben tartja.
A tisztesség törvénye mindenkire vonatkozik: szegényekre és gazdagokra ugyanúgy.
Úgy élj, hogy ha a gyerekeid a becsületességre és a tisztességre gondolnak, te juss eszükbe!
Facebook
Pinterest