Természetvédelem
Milyen jogon pusztítjuk Isten teremtményeit és hanyagoljuk rendelését saját terveink kedvéért? Meglehet, aszerint ítél majd felettünk, ahogyan a Földnek és az ő teremtményeinek gondját viseltük. Márpedig akkor az emberiség a pokol tüzén fog égni az idők végezetéig, mert csúfosan belebuktunk.
Még a legmodernebb életvitel is végső soron a természettől függ. Ha ártunk az ökoszisztémának, magunknak ártunk. Egészséges erdőkre, tiszta vizekre és gazdag termőföldekre van szükségünk az ételhez, a tiszta levegőhöz, a gyógyszerekhez és a jó közérzethez.
A bolygó sokkal több nálunk, és meg tudjuk, sőt meg kell "menteni", legalábbis küzdenünk kell azokkal, akik veszélyeztetik a többi fajt, melyekkel osztozunk a Földön. Ehhez alázatosabbnak kell lennünk a természettel, és hátralépve több teret engedni neki.
Mi kell még az eszméléshez, hogy az összes korallzátony elpusztuljon, és minden hal gyomrában legyen több kiló műanyag? Ha már önzők vagyunk és telhetetlenek, legalább a saját rovásunkra ne legyünk azok, mert már nincs sok dobásunk.
Válasszunk bármilyen úti célt, ne felejtsük el soha, hogy ne hozzunk magunkkal mást, csak fotókat, és ne hagyjunk ott mást, csak a lábunk nyomát.
Olyan arányban halnak ki a Föld fajai, amit a dinoszauruszok kora óta nem tapasztaltunk, és mindezért mi, emberek vagyunk a felelősek. Sok faj a fennmaradásáért küzd az élőhelye eltűnése, a klímaváltozás vagy a környezetszennyezés miatt. A legtöbb, amit tehetünk, hogy segítünk megállítani vagy visszafordítani a fajok e tömeges kipusztulását. Óvjuk az élőhelyeiket és a biológiai sokféleséget azáltal, hogy csökkentjük a bolygót terhelő igényeinket, a fogyasztásunkat és a károsanyag-kibocsátásunkat, továbbá védjük a lakóhelyünket övező természetet, vagy természetvédelmi programokhoz csatlakozva bizonyos fajokat. Ha mindannyian megteszünk minden tőlünk telhetőt, azzal hozzájárulhatunk néhány veszélyeztetett faj túléléséhez. Addig pedig élvezzük azt, amink van!
Az emberi faj elkülönült az állatoktól, önteltségében azonban uralni akarja a természetet. Szerencsére az édenkertet még nem pusztítottuk el teljesen.
Néha azok, akik harcolni kezdenek az erdők vagy valamely erdőrész megmentéséért, egyszerűen túlságosan elkeserednek ahhoz, hogy kitartsanak. Megértem a borúlátásuk okát, de nem szabad, nem szabad, nem szabad feladnunk! Inkább még keményebben kell harcolnunk, és támogatni azok erőfeszítéseit, akik oly sok területen fáradhatatlanul dolgoznak, hogy mentsék, ami menthető.
Hihetetlen, hogy a Teremtő, aki oly sokféle szervezetet helyezett a Földre, melyek mindegyike csodálatra méltó a maga nemében, és oly tökéletes a maga módján, megengedi mesterművének, az embernek, hogy mindörökre elpusztítsa ezeket.
Az erdő nem azért van, hogy "szolgáljon" minket! Inkább bölcsen meg kell értenünk a működését, és hálásan elfogadni jótéteményeit.
Addig, amíg kormányaink és fő pénzügyi intézményeink célja a soha véget nem érő gazdasági növekedés, addig, amíg a nagyvállalatok továbbra is előnyben részesítik az azonnali nyereséget a gyermekeink jövőjével szemben, és addig, amíg a föld lakosainak ilyen nagy része továbbra is kilátástalan szegénységben él, a természet ellen elkövetett bűnöknek nem lesz vége.
Gyakran hallottam azt a mondást, miszerint "ezt a bolygót nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön." Sajnos ez már nem igaz. Nem kölcsönkaptuk a gyermekeinktől a földet, hanem elraboltuk tőlük.
Facebook
Pinterest