Teremtés
Az emberi képzelet elképesztő jelenség, mindent felülmúl a teremtésben. Ezt már abból is lehet látni, hogy elképzelhetjük az Úristent, amint éppen teremti a világot. Én munkásnadrágban, kissé viseltes kék vászonkötényben képzelem, amelybe folyton beletörli a kezét. Amikor a görényt teremtette, napokig büdös volt, de aztán jöttek a szolgálattevő angyalok, ezeket is elképzeltem, és nedves kendőkkel megtörölgették, aztán gyorsan megteremtette a levendulát, és azóta jó szagú.
Minden halandó férfi és nő az istenek mintájára teremtetett - tüdejében a lég, talpa alatt a föld, lelkében a tűz, ereiben a víz lakik.
Mindannyian mást hiszünk arról, hogy hogyan értünk el ide. Isten teremtett minket. Földönkívüliek helyeztek ide. A villámlás nyomában születtünk, vagy térkapukon át érkeztünk. De végső soron a hogyan nem számít. Ez a bolygónk, a világunk, a Föld. Megjelentünk itt, eddig itt voltunk, és most is itt vagyunk. Te, én, mi mind, az egész emberiség. Nem fontos, miben hiszel, mi történt a kezdeteknél. De a vég! A vég fontos.
Egyedül az ember tud teremteni. Összepároztatja a lovat a szamárral, és megteremti az öszvért. Egy hibridet. Egy olyan állatot, ami nincs. Ha mindent Isten teremtett volna, akkor nem lenne például öszvér.
Ha valaki megengedheti magának, hogy a semmiből elővarázsoljon egy tervezőt, akkor miért nem ilyen engedékeny azokkal az embertársaival, akiket ez a tervező megtervezett és megalkotott?
Facebook
Pinterest