Technológiai fejlődés
A jövő dolga az, hogy veszélyes legyen... a civilizáció haladásának minden nagyobb lépése csaknem tönkreteszi a társadalmat, amelyben létrejön.
Jobb együtt élni a gépekkel és más emberekkel való asszimiláció nyújtotta hatalommal és kompromisszummal, mint azt képzelni, hogy egyfajta ideális tisztaság állapotában létezhetünk.
Ezer ember kellett a távíró vagy a gőzgép vagy a fonográf vagy a telefon vagy bármi más fontos dolog feltalálásához - az utolsóé a dicsőség, az összes többit meg elfelejtjük.
A jövő kényelmetlenül gyorsabb ütemben érkezik, mint képzeltük, mi pedig küzdünk, hogy megjósoljuk, mi vár ránk.
Olyan időket élünk, amikor a technikai és társadalmi változások szédítő sebességgel követik egymást. Életmódunk drámai váltásai egy generáció vagy egy évtized leforgása alatt, de néha akár egy éven belül bekövetkezhetnek. Mindig minden megújul, ugyanakkor mégsem tudunk szabadulni az érzéstől, hogy múltunk hibáit ismételjük egyre gyorsuló ütemben. Valahogy mindig elmulasztjuk felismerni őket.
Minden technológia egyszerre ad és vesz el, és csak a kettőt egyszerre tudjuk választani, nem mondhatjuk, hogy csak az előnyei kellenek.
Aki három napig tartó szekerezés helyett egy óra alatt repül Budapestről Bécsbe, akinek nem gázláng szolgáltatja a világosságot, hanem gombnyomásra szót fogadó villamos áram, az a nyelvtanulásban is kisebb erőfeszítéseket igénylő módszereket követel. Az ember elkényelmesedett. A technikai vívmányoktól ma már nemcsak a test, hanem a szellem tehermentesítését is megköveteljük.
A történelem során amikor valami javulásnak indult, az mindig azért volt, mert valaki azt mondta: "Ez hülyeség! Ezt jobban is meg tudjuk csinálni!" A kritikus hangok mozdítják elő a fejlődést. A kritikus hangok az igazi optimisták.
A technológiai haladás az emberi társadalom betegsége. A technológia robbanásszerű fejlődése a ráksejtek növekedésével analóg, és az eredmény is hasonló lesz: az összes táplálékforrás kimerülése, a szervek pusztulása és végül a gazdatest halála.
A technikai fejlődésre ugyanazok a törvények érvényesek, mint a biológiaira: számos különféle lehetőséget próbál végig mindkettő, és csupán az eredmény dönti el végérvényesen, melyek a járható és tovább vezető utak. Egyesek ezt az analógiát a biológiai és technikai fejlődés között odáig viszik, hogy úgyszólván minden mozzanatnak a megfelelőjét megtalálni vélik a másik vonalon, így például azt állítják, hogy a dinoszauruszok a nagyvárosok megfelelői - mindkettő megalomán kísérlet, mely szükségszerűen kudarchoz vezetett.
Repül az ember, s alig tűr vitát, Új életforma, új hit, új világ Születik itt a technika jegyében. De elborulok, hogyha nézem: Az ember-szellem veszti fényét, Becsét a nemesb ember-érték, Pilóta üli a gépmadarat, Euklid szárnyal, Plátó lemarad.
A technológiai haladás alapszabálya: ha valamit meg lehet csinálni, akkor valószínűleg meg lesz csinálva, és talán már meg is csinálták.
A műszaki tudományoknak nincs hippokratészi esküjük. Minden döntés, amit műszaki emberek a tudományos életben, az iparban, a hadviselésben és a kormányzatban hoztak, legalább az ipari forradalom óta, nem a "kellene", hanem a "lehetséges" alapján született.