Társadalmi elvárások
Soha nem akartam okos életet élni. Nem akartam mintapolgár lenni, családot, nem akartam gyereket. Ha történt is velem ilyesmi, csúfos kudarcba fulladt. Csak a tiszta helyzetekre tudom a választ, az életre és a halálra, és akkor érzem magamat a legjobban, ha ilyen egyszerű a kérdés, nincs túlbonyolítva egy haldokló civilizáció reflexeivel.
Őszintén meg kell vizsgálnod, mire van valójában szükséged, melyek az igazi vágyaid. Vagy hagyod, hogy a társadalmi elvárások hajszoljanak, és azoknak akarsz megfelelni.
A szerepek, amelyeket a társadalom ró ki ránk, sokkal többek, mint egyszerű titulusok. Mi van a súllyal, ami velük jár, a nyomással, hogy megfeleljünk ezeknek az elvárásoknak, a megkérdőjelezésükhöz társított félelemmel, és a vágyakkal, melyeket arrébb lökünk, hogy beilleszkedjünk?
Ha valaki öl - akkor gyilkos. És ha ugyanaz az ember háborús időben ezreket öl - hős lesz belőle. A társadalmat nem zavarja a gyilkolás, ám a gyilkosnak el kell köteleznie magát a társadalomnak - akkor ölhet. A társadalmat nem érdekli az erkölcs. Az erkölcs csupán csak annyit jelent, hogy meg kell felelned a társadalmi elvárásoknak.
Ki az egészségesebb: aki vidáman viseli súlyfölöslegét, vagy aki örömtelenül tartja a szigorú fogyókúrát? Régi teóriám, hogy a társadalmi elvárások legalább annyi embert betegítenek meg, mint ahányan az egészségtelen életmód következményeit nyögik.
A társadalom rendszerint keményen büntet mindenkit, aki vakmerően ellene szegül, aki derűs nyugalommal szabadnak nyilvánítja magát, és önállóan akar dönteni, aki kihívóan semmibe veszi a társadalmi elvárásokat, vagy aki pimaszul magyarázatot követel a hatalom birtokosainak magatartására.
Facebook
Pinterest