Szülői szeretet
Nincs egy szülőnek nagyobb fájdalom annál, mint amikor nem neki, hanem a gyerekének fáj.
A gyereknevelés nem normális szülőket igényel, hanem szerető szülőket.
A testvéri viszony az igazságos elosztásról szól, hogy mindenkinek ugyanannyi jusson játékból, húsgombócból, szeretetből. De az anyaság egészen más. Az anya azt akarja, hogy a gyerekének mindenből több jusson, mint neki jutott. Hogy a gyereke jusson a legmagasabbra, a legmesszebbre. Ezt nem lehet szavakkal kifejezni, mert nagyobb dolog annál.
Az apai szeretetet meg kell becsülni és tiszteletben kell tartani. Elég ritka kincs.
Az anyai szeretet... hatalmas erőt képvisel. Több, mint egyszerű emberi szeretet. A lélek mélyéről fakad.
Az anyai szeretet egészen különleges. Talán a legerősebb emberi és lelki kötelék a világon.
A szüleim (és a legtöbb szülő) azt mondták, hogy addig nem fogom megérteni, mennyire szeretnek engem, amíg nekem magamnak nem lesz gyerekem. (...) Ez az a szeretet, amit nem választasz, az állati szeretet, ami értelmet ad az életednek.
Az én döntésem, hogy szeretem a barátaimat. Az én döntésem, hogy szeretem a feleségemet. Azt hiszem, ahogy egyre idősebb lettem, még arról is én döntöttem, hogy a szüleimet szeressem. De abba nincs beleszólásom, hogy a gyerekeimet szeretem-e. A gyerekeim szeretetét nem tudom befolyásolni. Az egy állati szeretet. Olyan, mint az éhség. Több, mint az éhség - az éhséget néha tudom befolyásolni (...). A gyerekeim szeretete olyan, mint a levegővétel.
Míg élettársunkat és barátainkat magunk választjuk meg, gyerekeinkkel ez nem így van. Születésük előtt fogalmunk sincs, hogy milyenek lesznek. Remélhetjük, hogy két szülőjük legjobb tulajdonságait egyesítik majd, és félhetünk attól, hogy a legrosszabbakat; de persze a legvalószínűbb, hogy a génkeveredés és később a környezet véletlenszerű hatásai miatt teljesen egyedi kombinációt kapunk, aki senki mással nem azonos. Még legalapvetőbb vonásaira sincs közvetlen befolyásunk, ami tragikusan bebizonyosodik például a testi vagy szellemi hibával születetteknél. Ezeket a zsákbamacskaként kapott apróságokat mégis szereti mindenki, aki gondot visel rájuk.
Az ember nem viszolyoghat a saját gyerekeitől, elvileg szeretnie kell őket, legyenek akármilyenek, akkor is, ha mások, mint amilyennek az ember kívánná őket.
- Állandóan azt hajtod, hogy nem szeretem a gyermekemet. - Szereted, nem mondom, de ahogy neked jó. Olyannak szeresd, amilyen! Ez a nehéz.
Szinte minden szülő odaadná az életét a gyerekéért - de olyan kevesen hajlandók komoly áldozatot hozni érte.
Egy gyermekért azt adjuk, ami mindennél drágább ezen a földön: a szeretetünket, az életünket.
A ragaszkodást nem lehet elzárni, mint egy csapot. Főleg, ha az ember gyerekéről van szó.
Facebook
Pinterest