Szingli lét
A világ egy negyven fölötti, egyedülálló nő számára tátongó, üres szakadék.
Enyhe kómában volt, aztán mintha csoda történt volna, visszatért. Még viccelődött is, hogy addig nem hal meg, amíg nem megyek férjhez. Mondtam neki, hogy ennyire még senki nem volt közel az örökléthez, mint ő. Erre azt mondta, komolyabban kell vennem a férjhez menést, mert a vénlányságnál nagyobb szégyen aligha van.
A boldog szingliség azt jelenti, hogy saját magunk miatt szeretjük az életet, azért, amit mi értünk el. Hogy nem osztjuk a kultúránk sugallta véleményt, amely szerint, ha nem vagyunk kapcsolatban, valami nincs rendjén velünk. Hogy telezabálhatjuk magunkat csokifagyival, és senkinek sem tartozunk magyarázattal, amiért elmegyünk lerészegedni a legjobb barátainkkal, vagy a sarki boltba egy üveg borért. Azt jelenti, hogy munka után jöhet a szórakozás, és mindegy, hogy délután ötkor vagy hajnali ötkor esünk haza. Hogy nem kell aggódni, ha reggel elfeküdtük a hajunkat vagy a műszempilla az állunkra ragadt. (...) Szingliként voltam a legboldogabb, mert megértettem, hogy a boldogságom csakis rajtam múlik.
Attól, hogy nem randizom és nem járok senkivel, még jól érzem magam. Egyáltalán nem hiányzik egy újabb pasi az életemből, aki, ha megun, gondol egyet és továbbáll.
A nyitott kapcsolat és az egyedül élés az ideális életforma, de a társadalom ezt jelenleg nem támogatja.