Szerzői jog
A szerzői jog törvényi szabályozásában nem az számít, hogy az ember másol-e valaki művéből. Az számít, mit másol, mennyit és hogyan. A szellemi tulajdonjog elmélet nem a "Ne lopj!" etikai alapelv közvetlen alkalmazása. Középpontjában az az elgondolás áll, hogy vannak bizonyos helyzetek, amikor a lopás megengedhető. A szerzői jog által nyújtott védelem például időkorlátos, és a művet, amint kikerül a jogvédett körből s szabadon felhasználható lesz, bárki korlátozás nélkül felhasználhatja.
A szavak annak a személynek a szellemi tulajdonát képezik, aki leírja őket. Kevés ennél egyszerűbb etikai szabály létezik.
Elcsenés, módosítás, átalakítás - a kreatív folyamat lényegét jelentik. Persze a szabály az, hogy a másolásban nem szabad túl messzire menni.
Manapság már minden szar jogdíjas! Aforizmagyűjtemények, ismeretterjesztő könyvek, minden, minden! Halálra szánták a szállóigét! A régi szép idők verselői még halhatatlanná váltak azáltal, hogy soraik átmentek a köznyelvbe (lásd: "Országomat egy lóért!"), mára ennek vége! A szerző és a kiadó hozzájárulása nélkül tilos dúdolni, idézni, használni ama dalokat, gondolatokat, igéket, amelyeket szerzőjük felnyalt, begyűjtött, összeszedett innen-onnan. Ó, igen, a régi méreg! Ha valaki saját kútfőből teremt elő gondolatokat, nem védeti le még a rágondolás jogát is, hiszen - van miből! - bőven buzognak ötletei, és mert ilyeténképpen gazdag, hát adni s nem eladni akar.
A bűnnek Ádám volt a szerzője. Nem bánnám, ha bejegyeztette volna rá a nemzetközi szerzői jogot.
Facebook
Pinterest