Szeretetéhség
Az éhség a legfontosabb érzés, amit ismerünk. Az első lecke, amit megtanulunk. De az éhséget könnyen lehet csillapítani, kielégíteni. Létezik egy másik erő, egy másfajta éhség, az olthatatlan szomjúság, amit nem lehet megszüntetni. Léte ad célt létünknek, ettől vagyunk emberek. Ez az erő a szeretet.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet, mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni.
Éhessé és szomjassá tett bennünket az Isten a szeretetre, azért vett el körülöttünk minden szeretetforrást, hogy szomjas kínunkban végre önmagunkban próbáljunk meg kutatni utána.
Végképp eldöntöttem: igenis, tudós, feltaláló leszek, mint Marie Curie volt. De én a szeretetvitamint fogom felfedezni és előállítani, és szétosztom az utcákon, tereken csatangoló, szeretetre éhes gyerekek között.
Az ember ne házasodjon meg úton-útfélen, mert sok mindent fognak mondani rá. Viszont az is igaz, hogy mindenkinek szeretetre éhes a szíve.
Emlékszel arra az estére, amikor megismerkedtünk, és örök barátságot "esküdtünk" a kertetekben? Azt az "esküt" meg is tartottuk, azt hiszem... soha nem esett köztünk egy hangos szó sem, de még csak össze sem zördültünk soha. Sosem felejtem el azt a borzongató érzést, ami elfogott, amikor megmondtad, hogy szeretsz. Egész gyermekkorom magányosan, szeretetre éhesen telt el. Csak most kezdek rájönni, milyen magányos, szeretet után sóvárgó lehetett a szívem. Senki sem törődött velem, senkinek sem voltam fontos. (...) És aztán találkoztam veled. Te nem is tudod, mit jelentett nekem a barátságod. Itt és most szeretném megköszönni, drágám, azt a szívből jövő, forró szeretetet, amit mindig is kaptam tőled.
Brutális szeretetéhsége van a nőknek is, férfiaknak is. De a szeretet se minden. Van négy fontos dolog, aminek együtt jelen kell lennie (...). Szeretet. Tisztelet. Bizalom. Pénz. És mindenki helyezze el, amilyen sorrendbe akarja. Ne kérdezd, nekem mi a sorrend. Nem véletlenül mondtam így. Ha ezek nincsenek meg, akkor nem tud létezni, jól működni a kapcsolat.
Akiben természetes szeretetéhség lakik, tudja, hogy értékes és szerethető, ezért másokra irányuló életet él. A sebzett ember retteg attól, hogy kiderül, nem értékes, nem szerethető, ezért önmagára irányuló életet él, és ezt a környezetétől is elvárja.
A gyáva azért lesz befolyásolható, mert éles helyzetben nem meri kimondani a szükséges igent vagy a nemet, de a szeretetéhsége miatt csapódni szeretne valakihez, és üresen röhög a többiekkel.
Bírálataink többnyire szoros kapcsolatban állnak saját érzelmi szükségleteinkkel. Mikor elégedetlenségünknek adunk hangot, valójában szeretetéhségünket fejezzük ki, ha nem is a legmegfelelőbb formában. Ha ezt megértjük, talán megfelelőbben tudunk reagálni társunk bíráló megjegyzéseire.
A magánytól való félelem időnként megbénít bennünket, és nagyon hosszú ideig fájdíthatja a szívünket. A legszélsőségesebb esetben a szeretetéhség egy idő után irányítani fogja a gondolkodásunkat, és ennek eredménye nem áll olyan távol a paranoiától.
Facebook
Pinterest