Szentimentalizmus
A szentimentalizmus és az agresszió ikertestvérei egymásnak. És ellentétei az érzelemnek és a hódításnak.
A konfliktus első áldozata saját szentimentalizmusunk kell hogy legyen, mert ha ez túléli, mi elpusztulunk.
A kutyák falkában élő állatok. Falkavezérre van szükségük, nem pedig kebelbarátra, legalábbis nem kétlábúra. Az emberek túl szentimentálisan gondolkoznak a kutyákról. De csak azért, mert semmit nem tudnak róluk.
Ami az egyik ember számára felemelő, a másiknak csupán szentimentális halandzsa.
Sokkal jobb időnként csendességbe visszavonulni, mint e világ zajától mentes élet után szentimentálisan sóvárogni.
A fantázia leginkább a szentimentális és a megszépített képek felé hajlik. A happy end nemcsak művészi találmány, úgy tűnik, az emberi lélekben gyökerezik.
Ha túl sokat beszélünk az érzelmekről, mindig a szentimentalizmus sűrűjébe tévedünk, ahol letapossuk és összelapítjuk a valódi érzéseket. Az érzések a cselekvésben mutatkoznak meg.
Mennél önzőbb valaki, annál könnyebben elérzékenyedik, és szentimentalizmusa a legrettenetesebb önzés, mert a mások tragédiájában is csak a magáét látja, és minden áldozatban csak magát siratja.
Facebook
Pinterest