Személyre szabott orvoslás
Nem szabad annyival megelégednünk, hogy a műtétet gondosan, körültekintően előkészítsük, a beteg egész személyiségét tekintetbe kell venni, erre a személyiségre beállítódni.
Ha teljes szívünkkel és értelmünkkel elfogadjuk a személyiséget és az életutat, amit az egyéniség ad hozzá demenciájához, nem hagyhatjuk, hogy az esetleges nyelvi különbségek, a rövid távú emlékezet elvesztése, és egyéb fizikai vagy mentális okok meggátolják, hogy megértsük, milyen is az ember a betegség mögött, hogy mit és miért tesz. A személyközpontú ápolási modell azért jött létre, hogy ezeket az akadályokat ledöntsük. Ebben a modellben mindig az ember áll előbb, és csak azután a demencia.
Vegyük a fáradságot arra, hogy teljesen személyre szabottan közelítsünk a beteg emberi lényhez, személyiségéhez. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a demenciával élőknek joga van ahhoz, hogy ne tartsák őket bolondnak. Ahelyett, hogy ujjal mutogatva besorolnák őket az "örökre hülyék" csoportjába, joguk van teljes életet élni, persze korlátaikon belül.
Sokkal fontosabb azt tudni, milyen embert érint a betegség, mint azt, hogy milyen betegség érinti az embert.