Szakítás után
Amikor elhagytalak
ugyanolyan egyedül
maradtam
mint veled voltam
de ez így most
mennyivel igazabb.
Szakítás után üres maradtam mindig, mint egy kipakolt, elhagyott lakás. Maradt a szekrények, a szőnyegek sziluettje, a közös élet körberajzolt tere, megannyi szétfolyó emlékkontúr.
Egészségesebb, ha hagyunk magunknak néhány hónapot a szakítás után, így az új kapcsolatba nem visszük magunkkal az előző érzéseit. Hacsak nem talál ránk egy óriási szerelem...
Azt hiszed, hogy még csak tizenhat éves vagyok, és fogalmam sincs róla, mi a szerelem, ugye? (...) Az az egyetlen időszak, amikor képesek vagyunk igazán szeretni. Félelem nélkül. Az első nagy szakítás után már jobban vigyázunk, jobban rejtegetjük magunkat.
Amikor szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy reménytelenül szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid időre is, de eggyé vált, mindig fájdalmas, ha újra szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket hisszük szerelemnek.
Egy szakítás után mindenki azt gondolja, hogy jól van, de néha a legkisebb dolog is felkavarhat és visszaránthat.
Egy szakítás után bizonyos utcák, helyszínek, sőt egyes napszakok is tabunak számítanak. A város érzelmi aknákkal teli, elhagyott csatatérré válik, nagyon kell vigyázni, hová lépsz, mert könnyen miszlikbe szaggathatod magad.
Szakítás után már ne újíts fel régi kapcsolatokat, ne szervezz még egy búcsúlefekvést, újrakezdést, és ne alakíts ki "se veled-se nélküled" jellegű kapcsolatokat. Az élet teremt olyan helyzeteket, amikor választani kell. Ne menekülj el a döntés, a választás felelőssége elől.
Facebook
Pinterest