Szakértelem
Az elemzőt ne tartsa vissza, hogy nem tudja, mit hoz a jövő; nem is tudhatja. Csak a sarlatán vágja rá azonnal a választ, ezzel tanúsítva tudatlanságát. A szaktudás abban nyilvánul meg, hogy az elemző tanulmányozta a múltat és a jelenhez elvezető folyamatokat, járatos a jelenségek és okaik mibenlétéről alkotott elméletekben, és ezek alapján vannak elgondolásai a jövőkről. Jövőkről - többes számban. Mert a végén, ex post, valóban egyfajta módon történik meg a dolog, ám addig sokféle módon alakul.
Régen az volt a mondás: "Egy dolgot csinálj, de azt jól!" Meg azt is mondták, hogy aki mindenhez ért, az valójában semmihez sem ért. Ezek a legnagyobb butaságok a világon. Az ilyen embereket én szakbarbárnak hívom.
Egy ember nem tudhat mindent, de mindenkinek kell legalább egyvalami, amihez valóban ért.
Akárhogy is, az úgynevezett szakértőkre tényleg nem érdemes hallgatni. Általában utólag tudják jól megjósolni a történéseket. Egyetlen Kelet-Európa-szakértő sem jelezte, hogy le fog omlani a Fal. A pénzügyi válságot gyakorlatilag egyetlen közgazdász sem látta előre. Talán az emberiség túl ostoba és kiszámíthatatlan ahhoz, hogy előre meg lehessen mondani, mire készül. Ha viszont így van, minél előbb meg kell tisztítani a tévéstúdiókat attól a sok, semmirekellő szakértőtől!
A szakértelem túlmutat a szavakon. A vezető képes úgy elmondani, megtervezni és véghezvinni a dolgokat, hogy mások világosan lássák: tudja, mit csinál - és azzal is tisztában van, hogy mások szívesen követik.
Az átlagos szakértő körülbelül annyira pontos, mint egy dartsozó csimpánz.
A legtöbb probléma megoldásához nem kell atomtudósnak lenni - de ha az atomtudomány tárgykörébe tartozik, amit meg kell oldani, akkor atomtudóshoz kell fordulni.
Van egy íratlan szabály, ami megkülönbözteti a szakembereket az érdeklődőktől, a bennfenteseket a kívülállóktól: a kívülálló bedől a mítosznak, a bennfentes viszont nem.
Facebook
Pinterest