Stílus
Egy nagyon fontos dolgot megtanultam a politikáról: bizonyos esetekben előfordul, hogy a stílus jelentősége felülírja a mondanivalóét.
A stílus (...) nem terem magától. Meg kell vásárolni. Vagy megörökölni - mármint megtanulni, beszívni az anyatejjel, aztán megszilárdítani saját gyerekszobában.
Abban az esetben, ha szabadon döntünk, akkor saját legbelsőbb lényegünk szerint választunk. Márpedig a döntéseinkben megmutatkozik az ízlésünk. Az ízlésünk pedig megmutatja a stílusunkat. Hiszen ezt a gondolatot végigvezetve kiderül, hogy a stílus tényleg maga az ember.
A stílus viselkedésmód, a választásaink, a lemondásaink tükröződnek benne: eldöntjük, hogy milyenek ne legyünk.
Az embereknek megvan rólunk a pontos, jól körülírható véleményük. A személyünkről kialakult kép azonosítja a stílusunkat, a stílusunk pedig értünk beszél. A stílus mi magunk vagyunk.
A stílus aligha több, mit hitvány edény, amelyben be lehet adni a világnak a keserű orvosságot.
Még a csiricsáré stílus is jobb a semminél, ez tény: akár tudomást vesz róla az ember, akár nem.
A stílus az ember - mondotta Buffon. A stílus után ítélve nagyon sok majom ír ezen a földön.
Mindenfajta stílus jó, feltéve, hogy ízléssel alkalmazzuk. Számtalan olyan kifejezés van, amely az egyikben hiba, a másikban szépség.
A szépségnek, stílusnak, érzékenységnek, nagylelkűségnek és a bájnak nincs szavatossági ideje.
A stílus a legegyszerűbb módja annak, hogy valami bonyolultat közöljünk másokkal.
Facebook
Pinterest