Rokonszenv
A rokonszenvek, különösen az egy látásra ébredő szimpátiák okát nem érdemes keresni. Tudomásul kell venni keletkezésüket, jó érzéssel és hálával venni tudomásul, és viszonozni is valami módon - ennyit tehet az ember. Meg azt, hogy adott esetben elcsodálkozik (...), jó érzéssel és bizonyos töprengéssel emberek között rezgő frekvenciákról.
Semmi sem kelt gyorsabban rokonszenvet az emberekben egymás iránt (...), mint a szomorú, mélabús egyetértés; a csendes részvét légköre, amely minden félelmet és tilalmat elaltat, amely egyaránt érthető a finom és a vulgáris, a művelt és az egyszerű léleknek.
Úgy a legkönnyebb elnyerni valaki rokonszenvét, ha alkalmat adunk arra, hogy teljesítse valamilyen kérésünket. Ha segítek valakinek, azt rokonszenvesebbnek látom, hiszen segítek neki.
Olyan világban élünk, melyben nem érezhetünk rokonszenvet mások iránt, magunktól azonban sohasem kell megtagadnunk rokonszenvünket.
A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és hiúság mocsarába.
Csak konstatálni tudjuk (...) rokonszenvünket vagy ellenszenvünket, de elhatározással nem változtathatunk rajtuk.
A rokonszenv - miként az ellenszenv is - sokszor megmagyarázhatatlanul alakul ki az egymásra utalt emberek között.
Mindig magamra gondolok, és ugyanezt várom el mindenki mástól is. Én ezt nevezem rokonszenvnek.
A külső szépség hamar megnyeri a rokonszenvet, de állandóvá csak a lélek szépsége teszi.
Az őszinte rokonszenv érzése gyakran már az első találkozás után megszületik.
A rokonszenvet nem az érdem szüli.
Facebook
Pinterest