Rendező
A színész munkája javarészt utánzás, ezzel szemben a rendezői munka lehetővé teszi, hogy sokkal többet áruljak el magamról. Jóval mélyebb feltárulkozást, lemeztelenedést jelent.
A rendezés egyoldalú foglalkozás, amellyel együtt jár az egészségtelen élet. Állandóan sötét, kellemetlen, cúgos lyukban dolgozni. Ez egy művilág. Varázslatos művilág.
Mindenkihez más a kulcs: van, aki egyértelmű rendezői utasításra vár, és hibátlanul megvalósítja az elképzeléseimet, van, aki lassan, belülről, önállóan építkezik. Van, aki küszködik, más már az első próbán "hozza a karaktert". Ez alkat kérdése. Mindegyiket meg kell érteni. A rendezőnek ezt meg kell tanulnia.
A jó rendező olyan, mint egy idegenvezető, kézen fog és elvezet egy számomra ismeretlen tájra...
Oka van annak, hogy egyes rendezők remekműveket tudnak csinálni, másoknak pedig egy élet is kevés hozzá. De mindössze annyit tehetünk, hogy elkészítjük az alapokat, melyek teret engedhetnek azoknak a "szerencsés véletleneknek", amelyek létrehozzák a mesterművet. S hogy e mestermű létrejön-e, vagy sem, azt soha nem tudhatjuk.
Minden rendezőben működik egy belső iránytű, amely segíti a tájékozódást a filmkészítés során. Munka közben folyamatosan figyelnem kell rá, máskülönben veszélybe sodrom a forgatást.
A rendező olyan, mint egy szivacs: nem azért van, hogy a karaktereket a maga képére formálja, hanem hogy olyan összetett filmet készítsen, amilyet csak lehetséges.
Bármit tesz is a rendező, annak a történetet és az atmoszférát kell szolgálnia.
Egy rendezőnek nem kell mindent szavakba önteni, elég, ha megvan a szükséges kapocs a színésszel.
A szerző dolga leírni, hogyan olvassák a darabját, de hogy azt hogyan fogják eljátszani, más tészta. Én leírtam, hogy két ember ordibál egymással, és ezzel kifejeztem, hogy egy érzelmileg túlfűtött jelenetről van szó, de itt megáll a kompetenciám, és ha a rendező vagy a színész úgy látja jónak, akár suttogva is előadhatják.
Arról kérdeztek egyszer, hogy mit tanácsolnék egy fiatal rendezőnek: vidéken kezdjen-e dolgozni, vagy inkább egy elsőrangú színházban. A válaszom az volt, hogy kezdje vidéken. Óva inteném a kezdőket attól, hogy elsőrangú színházakban, jó színészekkel kezdjenek dolgozni. A jó színészek önjáróak, szinte maguktól teszik a dolgukat, a rendező meg hajlamos a végén elhinni, hogy őmiatta olyan jók, amilyenek. Holott jók voltak ők már eleve. Ellenben középszerű színészekkel valóban kihívás dolgozni. Ha nem akarunk megbukni, gatyába kell rázni őket. Egy rossz színésztől sokkal többet tanulhat egy kezdő, mint egy jótól.
Semmilyen hibát nem szabad elkövetni. Mondom ezt úgy, hogy persze én is és mindenki más is egyre-másra követjük el a hibákat. Nincs a világon olyan rendező, aki ne látná meg azonnal a saját hibáit. Ha kicsit is intelligens az ember, azonnal kiszúrja, mit rontott el. De pusztán a felismerés nem elég, egyáltalán nem jelenti azt, hogy legközelebb ne hibáznánk. Elég áldatlan állapot.
Facebook
Pinterest