Rabszolgaság
A gőz jól hasznosítható, az áram hatékony, több száz kilométerrel távolabb is felhasználható, a benzin erő és sebesség. Az ember viszont olcsó.
A rabszolgaság könnyedén véget érhetne, ha hirtelen nem szarná le mindenki, de még évtizedeken át folytatódhat, ha továbbra is figyelmen kívül hagyjuk. A földön többé-kevésbé az összes rabszolgát egyesével kell felszabadítani, és minden helyzet más és más. Ez a probléma még csak nem is olyan, mint a globális felmelegedés, amelynek a megállításáért a világ leggazdagabb emberei küzdenek foggal-körömmel a végsőkig. A rabszolgaság haszonélvezőit könnyű legyőzni. Csupán megtalálni nem könnyű őket.
A rabszolgaság megszüntetésének legnehezebb része az lenne, hogy olyan társadalmakat kellene létrehoznunk, amelyekben a korábbi rabszolgák boldogulnának.
Az olyan közösségek felépítése, amelyekben a volt rabszolgák megismerhetik a szabad élet teljességét, azokon múlik, akik még sosem voltak rabszolgák.
Az emberek is tulajdonok lehetnek. Itt persze nem a klasszikus rabszolgaságról van szó, mert arra nagyon is büszkék, hogy azt eltörölték. Egy értelemben beszélhetünk szolgaságról: attól függően, hogy az ember melyik társadalmi osztályba tartozik, ahhoz képest részlegesen birtokba vehető olyan valaki vagy valakik által, akik megengedhetik maguknak, hogy megfizessék a munkáját vagy képességeit.
Isten egyetlen fenntartást fogalmaz meg a rabszolgaság kérdésében: ne verjük meg a rabszolgát annyira, hogy a szeme vagy foga megsérüljön (...). Mondanunk sem kell, nem az ilyesfajta erkölcsi elvek vetettek véget a rabszolgaságnak.
Nem kétséges, rossz dolog, hogy az ember elnyomja a nyájat. De ne ebben véld felfedezni az igazi rabszolgaságot: az igazi rabszolgaság az, amikor a nyáj tapossa el az embert.
A lényeg az, hogy a rabszolga-társadalom ma is virágzik. S a rabszolgaság legmegalázóbb módja az érzelmi bilincsek hordása, s ezen belül a féltékenység.
Rabszolgaságra legfeljebb rabszolgalázadásokat lehet építeni. A szigorral semmire sem megyünk, ha nincsen hajlandóság a megtérésre.
Aki hamisságokat terjeszt, akarva-akaratlanul az emberek szellemi rabszolgaságát szolgálja.
Óh, tudok én alázatos lenni: a rabszolgaság nagy tanítómester az alázatosságban!
A rabság így működik. Az ember nem megtörik, csak elfárad és belefásul az egészbe, aztán inkább hagyja, hadd cibálják. Idővel majd csak véget ér az egész valahogy.
Facebook
Pinterest