Rabod vagyok
Rabod lévén, más dolgom mi legyen, Mint várni vágyad percét, hogy hivatsz? Életem üres, vesztegethetem, Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.
Rád gondolok és a sírás fojtogat, Ha behunyom szemem, még látom arcodat. Hallom a hangod, s érzem az illatod, Mintha még mindig itt lennél, a rabod vagyok. Az emlékek még mindig magukhoz láncolnak, Fogva tartanak, s a múlthoz kötnek. Próbálok szabadulni, s eltépni a kötelet, És feledni, hogy mennyire szerettelek.
Facebook
Pinterest