Pszichiátria
A pszichiátriai diagnózisok túlnyomó többsége nem vérképek, agyi CT-k vagy hasonlók alapján születik. Hanem az emberek kimondott - vagy ki nem mondott - szavai alapján, amit a szakemberek így vagy úgy értelmeznek. És a diagnózis nyelvének megvan a hatalma, hogy alapvetően megváltoztassa emberek életét.
Ha logikai úton próbáljuk megérteni az őrültséget, az olyan, mintha fáklyával keresnénk a sötétséget.
A tünetek és a mögöttes biológiai okok összekapcsolásának folyamata képezi a klinikai diagnosztika alapját az orvostudomány minden ágában, és ez alól az egyedüli kivétel a pszichiátria.
Mentálhigiénés szakembernek lenni és mentális betegségben szenvedni - nem zárja ki egymást.
Annak eldöntése, vajon egy személy furcsa meggyőződése "mentális betegségnek" tekinthető-e, messze van az egzakt tudománytól.
Minden emberre, aki szerint tönkretették az életét a pszichiátriai gyógyszerek, jut egy másik, aki hiszi, hogy őt megmentették, és még több, aki maga sem tudja: évek óta szedi őket, és azon tűnődik, vajon jobb vagy rosszabb lenne-e az élete, ha megszabadulna tőlük.
Ez a nyomorult pszichiátria egy olvasztótégely. Behozzák és lepakolják a sok őrültet és félbeteget, aztán mindenkit úgy kezelnek, mintha egy műanyag bábu lenne. Itt akarva-akaratlanul úgy kezdesz hasonlítani a másikra, hogy közben semmit sem tudsz róla.
Ez az agybetegségek borzalma. Azzal szemben, amikor a lábad vagy a hátad vagy akár valamilyen létfontosságú szerved betegszik meg, az agy betegségei az énedet támadják meg.
Nem minden szenvedés egyforma. Nem feltétlenül a legnagyobb szenvedés váltja ki a legnagyobb együttérzést és lesz a legnagyobb fontosságú mások szemében. A betegségek megítélése nem így működik. A halálos betegségek természetesen többet nyomnak a latban. A betegségek további, nem hivatalos rangsorában a pszichiátriai kórképek még a lista legaljáról is leszorulnak.
Tökéletes fokozatosság van az egészséges emberek és az őrültek között... időnként mindenki őrült.
A pszichés betegség befelé fordítja az embereket. Szerintem. Örökké csapdában tart minket a saját elménk fájdalma, ugyanúgy, ahogy egy törött láb vagy elvágott ujj magára vonja a figyelmedet, és olyan szorosan tartja, hogy úgy tűnik, az egészséges láb vagy ujj már nem is létezik többé.
Ha őrültnek, pszichotikusnak vagy skizofrénnek adod ki magad, biztos, hogy senki sem számíthat rád, senki sem akarhat tőled semmit. Ez nagyon okos reakció a zsarnokságra. Ha őrült vagy, akkor nem tudsz engedelmeskedni; ha őrült vagy, akkor szabad vagy. De nagy árat kell fizetni ezért a szabadságért, mert telepumpálnak mindenféle mérgekkel, rosszul bánnak veled, semmit sem határozhatsz meg, mások döntenek helyetted, és a legtöbbször nem szeretettel kezelnek. Szóval, én magam biztosan soha nem választanám ezt az utat.
A pszichiátriában a tudományos érvelés olyan, mint az amerikai filmekben az ügyvédek védőbeszéde: addig csűrik-csavarják, míg végül az jön ki, amit szeretnének.
A pszichiátria a világon mindenütt a rendőrség szerepét játssza. Visszatereli mindazokat, akik véletlenül rájöttek arra, hogy másként is lehet látni a világot, mint úgy, ahogy megtanítottak bennünket.
Facebook
Pinterest