Politikai korrektség
Én addig utáltam a polkorrektséget, amíg mostanában nem lett kötelező utálni.
Egy alapvetően rasszista faj vagyunk. Lehet, hogy ez a megállapítás meglep valakit, bár kétlem. Magunkban, amikor nem kell politikailag korrektnek tűnni, tudjuk, hogy így van. Ez nem valami modern bűn. Ez evolúciós örökségünk, ami több jót hozott nekünk, mint rosszat.
Az ember, a nagybetűs Ember fedezze fel, mi az, ki az, ami számára fontos, ami kiegészíti, teljessé teszi, elfogadhatóvá teszi az életet. Mindenki találja meg hitét, hazáját, barátait: aztán, ha ez megvan, akkor "kivont karddal", mindvégig ragaszkodjon hozzá. Mellékes, hogy ez mennyire trendi, vagy politikailag korrekt: a következetesség számomra az egyik legfontosabb erény.
Kérdezd meg magadtól, miért létezik politikai korrektség - az egyedüli válasz az lehet, hogy azért, mert félsz őszintén kimondani, amiben hiszel.
A 21. századra is maradtak tabutémák, előítéletek, és ez nem jó. Ha mondjuk valahol Franciaországban egy kis faluban két-három párizsi család házat akar vásárolni, akkor biztos sokan lesznek, akiknek ez nem fog tetszeni, egyszerűen azért, mert attól félnek, hogy ezek a családok a különbözőségükkel, az eltérő életmódjukkal felforgatják majd az ő életüket is. Az "átlagember" alapvetően azt szeretné, hogy minden maradjon változatlan, úgy, ahogy most van. És csak a képzettebb, nyitottabb kisebbség kíváncsi a máshonnan érkezőkre, az idegenekre. Mostanában különösen aktuális lett ez a kérdés a messzi kontinensekről érkező menekültek miatt. Azt gondolom, hogy ha mindenáron ragaszkodunk a politikai korrektséghez, és nem merjük bevallani a félelmeinket, akkor nehezen fogunk megoldást találni a felmerülő problémákra.
Facebook
Pinterest