Példamutatás
Az ember példaképet nem csak szakmai kvalitások alapján választ. Ahhoz, hogy valaki példaképpé váljon, más értékek is fontosak.
A szülőnek (...) a gyermekkel szemben csak egy nevelőeszköze van: a maga életének szemléltető példázata.
Tulajdonképpen nem a szülők nevelik gyermeküket, hanem a gyermek neveli szüleit. Arra kényszeríti őket, hogy olyanok legyenek, amilyennek őt óhajtanák kinevelni.
A jó vezetés a példamutatást jelenti, nem pedig azt, hogy ráerőltessük a többiekre az akaratunkat. Az erőszakoskodás, a veszekedés és a vezető szerepért folytatott versengés még a kevéssé kockázatos helyzetekben is a legkiválóbb módszer a morál rombolására és az eredményesség csökkentésére.
Hogyan neveljen gyermeket az, aki önmagát sem tudta megnevelni? Hiszen gyermekeket csak példaadással, saját élete példájával nevelhet az ember.
A gyerek számára (...) az a legfontosabb példa, amit a saját életünkkel mutatunk neki. Azzal neveljük a leginkább, ahogyan mi élünk.
Mi fiatalok, becsületesen, tisztán szeretnénk élni és dolgozni. Vannak céljaink, álmaink, elképzeléseink. Ezekkel a célokkal és álmokkal hagyjuk el az iskolát, és másnap az életben a felnőttek megmagyarázzák, hogy mindazt a szépet, amit az iskolából magunkkal hoztunk, felejtsük el, mert az ott tanult igazságokkal nem sokra megyünk az életben. Néha nem szavakkal magyarázzák ezt nekünk, hanem példamutatással. S ha mi tisztességesek maradunk, az sok esetben a felnőttek romboló példamutatása ellenére történik. A felnőttek, akik a fiatalokat nevelni akarják, előbb önmagukat neveljék meg. A nevelés alapja a példamutatás.