Orvostudomány
A műtét utáni első 24 óra mindig kritikus. Minden levegővételt, minden termelt folyadékot pontosan lejegyeznek és elemeznek. Ennek örülnek, vagy megsiratják. De mi történik 24 óra elteltével? Mi történik, ha az első napból második lesz és a hetekből hónapok? Mi történik, ha elmúlik a közvetlen veszély, ha levették a gépeket és az orvosok és nővérek hada eltűnik? A műtéttel megmentenek, de a lábadozáskor, a műtét után gyógyulsz meg. De mi lesz, ha mégsem? Minden műtét célja a teljes felépülés, hogy jobb állapotban kerüljünk ki, mint ahogy bekerültünk a kórházba. Néhány beteg gyorsan gyógyul és azonnal megkönnyebbülhet, másoknak a gyógyulás fokozatosan megy végbe és akár hónapokkal vagy évekkel később jössz rá, hogy többé már nem fáj. Szóval az az igazi kihívás, hogy türelmesek legyünk a műtét után, de ha túlélted az első heteket és hónapokat a műtét után, ha hiszel abban, hogy felépülhetsz, akkor visszakapod az életed. De sajnos, túl sok a "ha".
Az orvosok sokat gondolnak a jövőre, tervezgetik és dolgoznak érte, de egy ponton rá kell jönnünk, hogy az életünk a jelenben zajlik. Nem az orvosi után, nem a rezidens évek után, hanem most. Itt és most. Egy perc alatt lemaradhatsz róla.
A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni.
Mielőtt orvosok lettünk, orvostanhallgatók voltunk. Akkoriban rengeteget tanultunk a kémiáról. Szerves kémia, biokémia. Mindent megtanultunk. De ha két ember közötti kémiáról van szó, csak egy dolog számít: vagy ott van, vagy nincs.
Az orvosok sok mindent adnak egy betegnek. Gyógyszert adunk, vagy tanácsot. És legtöbbször osztatlan figyelmet is kapnak tőlünk. De a legnehezebb, amit egy betegnek megadhatunk, közölni az igazságot. Az igazság kegyetlen. Az igazság kellemetlen. És nagyon gyakran az igazság fáj. Az emberek azt mondják, az igazat akarják hallani. De tényleg akarják? És néha azért mondjuk ki az igazat, mert nem bírjuk megállni. És néha kimondjuk, mert minimum ennyivel tartozunk.
A mindennapi tapasztalat és a történelem arra tanít, hogy a biológiában és az orvostudományban az ész ritkán távolodhat el a tényektől anélkül, hogy el ne tévedjen.
Lehet, hogy orvostudomány híján megrövidül az emberi élet tartama. De ha az idő lassabban telik, ha a napok, évek nem futnak el villámsebesen előlünk, egyszóval, ha van időnk élni, kérdés, mit vesztettünk.
Kérdezzétek csak meg bármelyik gyakorló orvost, mi is az egészség. Különös, de erre a világon egyetlen orvos sem képes válaszolni! Az egész orvostudomány az egészséggel foglalkozik, de senki sincs, aki meg tudná mondani, valójában mi is az egészség.
Az igazmondás és az orvostudomány, a rettenetes kivételektől eltekintve, egyszerűen nem járhat együtt.
A modern orvostudományt csak akkor nevezhetjük majd igazán tudományosnak, ha az orvosok és betegeik megtanulják a test és a szellem VIS MEDICATRIX NATURAE (a természet gyógyító ereje) által mozgatott erőinek a kezelését.
Ironikus módon, minél egészségesebb a nyugati társadalom, annál inkább igényt tart az orvostudományra.
- A betegségeket kezelem. A betegeket csak arra találták ki, hogy a munkánkat nehezítsék.
- Szóval megpróbálja kizárni az emberségfaktort az orvostudományból?
- Ha nem beszélünk velük, akkor nem hazudhatnak, és mi sem hazudhatunk. Az emberség túl van értékelve.
Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, ez azt jelenti, hogy a sebészeknek is tartaniuk kell a lépést a fejlődéssel. Állandó nyomás alatt élnek, és közben alkalmazkodniuk kell a változásokhoz. Lehet, hogy fájdalmas a folyamat, de enélkül azt veszed észre, hogy visszafelé haladsz, ahelyett, hogy előre néznél. Folyamatosan fejlesztenünk kell magunkat, majdnem minden percben, mert a világ egy pillanat alatt változik és nincs idő hátrafelé tekintgetni. (...) Ezért próbálkozunk, változunk, alkalmazkodunk. Újrateremtjük saját magunkat. Csak biztosnak kell lennünk benne, hogy ez a javulás első lépése.
A rögtön-mérgező mérgeket már felfedeztük
ám a rögtön-gyógyító gyógymódokat még nem.