Önzetlenség
Az állat önzetlen és önfeláldozó. Szeretetében van valami, ami szíven ragadja azt, akinek gyakran van alkalma az ember könnyelmű barátságával és nyomorúságos hűségével találkozni.
A belső szépség az, ami lehetővé teszi, hogy szeresd magad. Ha szereted magad, teljesen önzetlenné válsz.
Az igazi boldogság az önzetlen szeretet gyümölcse, azé a szereteté, amely a szétosztás arányában növekszik.
Az érdek nagyon sok nyelven beszél és nagyon sok alakban nyilvánul meg, olykor még az önzetlenség alakjában is.
A boldogság legmagasabb rendű formáját a felebarátaink iránti önzetlen barátságban találjuk meg.
Másokat megajándékozni akkor a legértékesebb, ha azt halkan és önzetlenül tesszük.
Önzetlenség. Társasjáték, melyben én odaadom a magamét másnak, "add tovább" kiáltással, aztán várok egy életen át, hogy mikor kerül vissza hozzám, ami eredetileg is az enyém volt.
A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé.
Az anyai szeretet, az önzetlen és bátor fellépés a családért vagy a közösségért ugyanolyan ösztönösen beprogramozott magatartásnormák, mint a zabálás vagy a párzás, mégis egyértelműen jobbnak és nemesebbnek tartjuk az előbbieket.
Valóban önzetlen cselekedetek nem léteznek. Aki mégis ezt állítja, az hamis és félrevezető frázisokat hangoztat, és szándékosan félreértelmezi az ember pszichológiáját.
Fásultságunkban nem szeretjük, ha egy önzetlen gesztus arra figyelmeztet minket, hogy közösségi lényként isélhetnénk.
Az önzetlenség forrása gyakran az a pszichológiai jutalom, amelyet a segítségnyújtás közben érzünk: megszabadulunk rossz érzéseinktől (amelyet például a szenvedő látványa kelt bennünk), és emelkedett kedélyállapotba kerülünk.
Facebook
Pinterest