Önuralom
Nem baj, ha szűk a kapu, s ha
a tekercs bármit ró ki rám,
magam vagyok sorsom ura,
lelkem hajóján kapitány.
Az önuralom az izomhoz hasonlatos: ha arra kényszerülünk, hogy naponta sokszor használjuk az önuralmunkat, elfáradunk, és estére már nem lesz elegendő erőnk az önuralmunk megőrzéséhez. A szeretet azonban pont fordítva működik. Minél többet szeretünk, annál több szeretetre vagyunk képesek.
Az indulatainkon való uralkodás nem azonos a harag elfojtásával. Csupán azt jelenti, hogy nem a megszokott módon reagálunk a haragunkra.