Önsajnálat
Volt egy szomorú időszak az életemben. Napról napra arra gondoltam, ennél már nem lehet rosszabb. És mindig rosszabb lett. Sokszor, egymás után, sok lépcsőn mentem lefelé, lehangolóbbnál lehangolóbb állomásokkal. Hogy mit kell tenni ilyenkor? Igazából ezzel sem kell törődni, fütyülni kell erre is. Ha magaddal törődsz, bedarál az ügy. Sokan tesznek így, sajnálják magukat. Mész az utcán és nem látsz mosolygó felnőtt embereket. Hagyják magukat beledarálni a rossz helyzetbe.
Néha, amikor sajnálom magam, az ellenkező nézőpontot próbálom ki: kitágítom a látószögemet, amíg csak egy porszem nem leszek a bolygónkon.
Éppen akut önsajnálat állapotában leledzel (...). Ilyenkor veszélyes az alkohol. Életveszélyes. Az első pohár: könnyű borongós hangulat. A második: bepirosodik a szemed, szipogsz, és ráakaszkodsz egy ismerősre, hogy kivívd az együttérzését. Harmadik pohár: egy vadidegennek öntöd ki a szíved, elmeséled neki egész életed történetét, és elvárod, hogy megessen rajtad a szíve. Negyedik pohár: kisétálsz a fedélzetre, a vízbe bámulsz, és arra gondolsz, hogy senkinek a világon nem hiányoznál...
Abban a pillanatban, amikor a szokásosnál egy kicsivel jobban sajnálod magad, jusson eszedbe, hogy rettenetesen megnehezíted vele a saját életedet. Az önsajnálat terméketlen. Megbénít. Elvonja azt az energiát, amelyet a világ igazságtalanságainak kivédésére fordíthatnál. Az emberek is hátat fordítanak neked, hadd nyalogasd a sebeidet.
A jól végzett munka legnagyobb ellensége a lustaság, illetve a közömbösség. Ha csak ülünk naphosszat a tévé előtt, várva, hogy végre történjen valami, hiábavalóan telik el az életünk. Ha hagyjuk, hogy az önsajnálat bénultsága erőt vegyen rajtunk, akkor tíz év múlva is ugyanitt fogunk tartani.
Ha öt percig panaszkodsz, akkor csupán elvesztegettél öt percet az életedből. Ha viszont nem hagyod abba a panaszkodást, nemsokára olyan sivár anyagi körülmények között fogod találni magad, ahol majd az önsajnálat porában fuldokolhatsz.
Nem kell önsajnálatba csúszni, azon rágódni, hogy mi történt, kivel történt, hogyan történt és miért. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha az ember csak ül, és rágódik ezen, akkor előbb-utóbb becsavarodik.
Az önsajnálat és a múltba révedés hihetetlenül sok energiát visz el. Ezt az erőtartalékot inkább arra fordítom, hogy előre menjek, és hasznos dolgokat hozzak létre.
Az igazán alázatos ember nem tud kétségbeesni, mert már régen nyoma sincs benne az önsajnálatnak.
A különbség a sikeres és a nem sikeres ember között az az idő, amit önsajnálattal tölt.
Semmi nem olyan veszélyes, mint az öntudatlan és hazug önsajnálat, minden betegség és emberi nyomorúság kútforrása, mely különben is egyértelmű a butasággal, az emberi nyavalyák e közös kútjával.
Facebook
Pinterest